Egy év az USA-ban: 10. nap: Philadelphia

Ami Gettysburgnek a polgárháború, Philadelphiának a függetlenségi háború. A város nevezetességei inkább a 18. századi Angliától való elszakadásról szólnak, mint a későbbi polgárháborúról.

Első utunk a látogatóközpontba vezetett, ahol útmutatást kaptunk, hogy mit érdemes megnézni. Először Benjamin Franklin sírját néztük meg, majd bementünk a pénzverdébe. Ez utóbbi egy kicsit kakukktojás, mert nem a történelmi Philadelphia része, de az alapítása nagyjából megegyezik a Függetlenségi Nyilatkozat aláírásával. Sajnos itt nem lehetett fényképeket készíteni, pedig remek móka volt végigjárni a gyárat és megnézni hogyan készülnek az érmék. Ráadásul nem minden nap próbálkozik az ember megemelni egy tonna egydollárost (kb. 140 000 dollár = 32 millió Ft).

A pénzverde után tettünk egy sétát a város régi utcáiban, de sajnos eleredt az eső, úgyhogy eléggé megáztunk :(. Útközben megnéztük a Krisztus templomot, ahol még magyar leírást is kaptunk a templomról! Később meghallgattunk egy történetet Benjamin Franklinről az egyik önkéntestől a "mesélő padon". Ezek olyan padok, ahol minden nap leül egy önkéntes és ha valaki csatlakozik, akkor mesél egy-egy történetet. Egy civil szervezetnek dolgoznak, pályázatok útján szereznek pénzt és borravalót nem fogadnak el :-) Szerintem zseniális ötlet :).

Történelmi túránkat az Independence Hall-ban zártuk, ahol egy park ranger vezetett körbe bennünket. Itt megnézhettük a helyet, ahol aláírták a Függetlenségi Nyilatkozatot és volt néhány eredeti bútordarab is a 18. századból. Érdekes volt hallani, hogy mennyire kihangsúlyozták, hogy ez az a hely, ahol az Egyesült Államok megszületett. A kalauzunk megkérdezte a jelenlévőket, hogy hányat tudnak felsorolni az aláírók közül, de csak három-négy nevet tudtak. Ez megint alátámasztotta a "műveletlen amerikai" sztereotípiát - még a saját államuk történetét sem tudják! - de aztán visszább vettünk az arcunkból, mert rájöttünk, hogy bár a hét vezér nevét azért tudjuk, mondjuk az aradi tizenhármat mi sem tudnánk már felsorolni...

A napot egy igazi philly cheesesteak-kel zártuk, majd irány haza.

Pár szó a szállásunkról: úgy látszik, nagyon megszoktam a kisvárosi létet, mert egy kicsit félelmetesnek találtam Philadelphia kerületét, ahol lakunk :). A házak lepusztultak, rengeteg szegény család és mint a filmekben, itt is trikós mexikóiak, kemény tekintetű fehérek és rapzenétől hangos kocsiból kitekintő feketék járják az utcákat. Szállásadóink megnyugtattak, hogy a környék biztonságos, de azért sötétedés után egyedül ne metrózzunk. Igazából biztosan Budapesten is van ilyen környék (kb. a VIII. kerületet képzelem el így, de lehet, hogy ez csak az én szűklátókörűségem :), de ez most egy kicsit megérintett majd' egy év kisvárosi lét után. Ezt inkább csak érdekességképpen jegyeztem meg, hogy ne felejtsem el, hogy ilyen is van Amerikában.

Képek: