A Coca-Cola világa

Figyelem! A következőkben elmerülünk a fogyasztói társadalom jelképének számító Coca-Cola világában. Azon kedves olvasóink, akiknek a gyomra ezt nem veszi be, kérem, ne lapozzanak!

A CNN központjában

A CNN (Cable News Network) a világ első hírtelevíziója, ami napi 24 órában szolgáltatja a híreket és információkat a világ minden pontjáról. A csatornát 1980-ban alapította a médiamogul Ted Turner Atlantában. A társaság központja ma is itt van, és nyitva áll az érdeklődők előtt.

Ted Turner édesapja a hirdetőtábla-üzletből gazdagodott meg. Fia 24 évesen vette át az üzletet, és építette tovább a birodalmat. Előbb rádiócsatornákat vásárolt, aztán kitalálta a folyamatos hírszolgáltatást nyújtó kábeltévé csatornát, a CNN-t. A számítása bejött, a CNN szárnyalt, azóta már számos tévécsatornát alapított/vásárolt, és az USA egyik leggazdagabb emberévé vált.

A CNN teljesen új volt a maga nemében, korábban más nem gondolt arra, hogy az embereket napi 24 órában érdekelnék a hírek. A sztori tipikus esete annak, hogy minden kínálat megteremti a maga keresletét :-) Az USA több pontján és a világ számos városában dolgoznak a CNN riporterei azon, hogy mindig legyen mit bemondani a tévében.

A bejárat előtt

Atlanta

Az elmúlt hétvégén három napot Atlantában töltöttünk, továbbképzésen. Hála a Fulbright amerikai csapatának, családtagok is mehettek. Nagyon jó volt találkozni a többi cseretanárral és a segítőinkkel, akinek ezúton is köszönet a színvonalas programokért. 

Repülővel mentünk... szép, ugye?

Filmajánló - Monsieur Lazhar

Már régóta terveztem, hogy megnézem ezt a filmet, és most el is jött az ideje. Nem egy vidám történet, erre ne is számítson senki. Egy montreal-i általános iskola egyik tanárnője öngyilkos lesz az osztályteremben. A sokkhatás után helyettes tanárt keresnek a gyerekeknek, és jelentkezik egy algériai bevándorló, Lazhar tanár úr. A történet látszólag arról szól, hogyan tud segíteni a gyerekeknek feldolgozni szeretett tanárnőjük halálát, valójában azonban ez Lazhar tanár úr története. A film folyamán szépen lassan megismerjük az ő életének titkait, nehézségeit, látjuk, hogyan tud (vagy nem tud?) beilleszkedni egy számára idegen kultúrába, hogyan fogadják el lassan a kollégák az eleinte csodabogárnak tartott férfit. Sajnos azonban az élet nem habostorta, és itt sem lesz happy end. Azt hiszem, nagyon emberi ez a történet abban az értelemben, hogy mindenkinek az életében történnek jó dolgok és rossz dolgok is, sokszor a rossz dolgok nagyobbak, megrázóbbak, de mindig ott van rengeteg apró jó dolog, amelyek ránk mosolyognak, ha képesek vagyunk meglátni őket. Ez történik a filmben a gyerekekkel, és ez történik a tanár úrral is. 

Lazhar tanár úr karaktere, egyénisége belengi az egész filmet valami melankolikus jósággal, szerénységgel, türelemmel, elfogadással. A többi felnőtt szereplő inkább csak asszisztál ehhez. A gyerekszínészek viszont hihetetlen könnyedséggel és átéléssel játszanak, a film néhány kulcsjelenete az ő vállukon nyugszik. 

A film Kanadában több díjat nyert, és 2012-ben jelölték a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjra is. 

Kinek ajánlom: azoknak, akik nem bánják, ha a történet lassan folyik, inkább elgondolkodtató, mint eseménydús, ahol érdemes a szereplők színészi játékára figyelni, és hagyni, hogy beszippantson a film sajátos, keserédes hangulata. 

Filmajánló - Ízlés dolga

Francia történet teljesen különböző emberekről, akik valamilyen véletlen folytán egymásba botlanak… és milyen jól teszik! Egy vidéki gyárigazgató, akitől mi sem áll távolabb, mint a bohém művészélet, egy kiégett negyvenes színésznő, tehetséges, de el nem ismert képzőművészek, kiugrott rendőrből lett testőr, a naív sofőr és a pultosnő… mind-mind olyan karakterek, akik önmagukban talán nem érdekesek, de a többiekkel való kapcsolatuk nagyon is az. Édes-bús történet arról, hogy attól, hogy valaki más, mint mi vagyunk, még érdemes lehet megismerni, sőt! A film végén a legnagyobb csalódás éppen azt a szereplőt éri, aki annyira el van telve a saját elképzeléseivel, hogy meg sem hallja mások szavait, és nem hajlandó kicsit sem változtatni a véleményén.

A francia film (eredeti címe: Le goût des autres, angolul The Taste of Others) 2000-ben több európai filmszemlén is díjat nyert, és 2001-ben Oscar-díjra jelölték a legjobb külföldi film kategóriában.

Kinek ajánlom: annak, aki szereti a francia filmeket, érdeklik az emberi sorsok, értékeli az apró utalásokat, nem zavarja, ha a történet nem „kerek”, és nyitva hagy néhány kérdést, igazi embereket szeret látni és nem szuperhősöket. 

Néhány kép Chicagóról

Sajnos a hétvégén nem volt idő részletesebb városnézésre, de a kocsiból azért szétnéztünk, és készítettünk néhány képet.

Nagyon nagy volt a forgalom mindenütt, nem is tudom, hogy GPS nélkül, térkép alapján hogy boldogultunk volna. Így viszont mindenhová könnyen odataláltunk. Legközelebb azonban vonattal megyünk, és a tömegközlekedést használjuk, mert autóval sokkal több időt vesz igénybe, és parkolóhelyet sem könnyű találni. 

Kolbász Amerikában?

Hétvégén Chicago környékén jártunk, részben kártyaversenyen, részben bevásárolni.

Van egy jó kis üzlet Chicago egyik külvárosában, ahol magyar termékeket (is) árulnak. Az üzlet tulajdonosa egy magyar származású család. A honlapjukon szereplő leírás szerint Bende Miklós 1935-ben nyitott egy kis élelmiszerüzletet Budapesten, majd később Miskolcon. 1956-ban emigrált a családjával, és nem sokkal ezután Chicago-ban megnyitotta első amerikai üzletét. Az otthonról hozott technológiával készítik ma is saját húsüzemükben a kolbászt, szalámit, füstölt húst, felvágottakat; és sok terméket importálnak nemcsak Magyarországról, hanem több (kelet-)európai országból. Jelenleg két üzletük működik, illetve a honlapjukon keresztül lehet rendelni tőlük (www.bende.com). 

Fernwood botanikus kert

Szombaton gyönyörű őszi időnk volt, szikrázó napsütésben indultunk kirándulni a közeli Fernwood botanikus kertbe. A kert kb. 30 perc autóútra van tőlünk. A kert történetéről annyit, hogy 1941-ben egy házaspár vásárolt területet itt, a St. Joseph folyó mentén, és igyekeztek megőrizni a természetes állapotokat. 1964-ben lett nyilvánosan látogatható a kert, és azóta vásároltak még területet és különféle tematikus ösvényeket alakítottak ki. A botanikus kertben van egy kis gyűjtemény az őshonos növény- és állatfajokról, fotókiállítás, kávézó és ajándékbolt. És a gyönyörű kertek, amiről következzen néhány fénykép.