És van mit ennetek?

Akik ismertek, tudjátok, hogy soha nem voltam különösebben jó szakács. Sőt, az utóbbi időben elég ritkán főzőcskéztem, bár mindig szerettem új recepteket kipróbálni. Nos, itt most számtalan lehetőségem van a főzésre és az újdonságok kipróbálására is. Hagyományos magyar alapanyagok csak korlátozottan állnak rendelkezésemre. Van ugyan pirospaprikánk, kolbászunk, tarhonyánk és csigatésztánk is (a pálinkát ki ne hagyjam!), de például majorannát még nem sikerült találnom, és petrezselyem sem kapható, csak pasztinák, ami ugyan ránézésre kísértetiesen hasonlít a petrezselyemgyökérhez, de az íze egész más. Akik éltek már huzamosabb ideig külföldön, tudhatják, hogy a másik lehetetlen küldetés a túró. Leginkább a cottage cheese vagy a mexikói queso fresco hasonlít rá, de sajnos elég kevéssé. Készítettem már „túrós” palacsintát cottage cheese, és „túrós” csuszát queso fresco felhasználásával, de sajnos az ételek eredeti ízvilága alig volt felismerhető. A palacsintasütés egyébként is veszélyes tevékenység, első alkalommal igen rövid idő alatt felfedeztem, hol található a füstjelző a lakásban, pedig még csak a harmadik palacsintánál tartottam J

De azért nem szűkölködünk hagyományos magyar ételekben. Rendszeresen kerül az asztalra csirkepaprikás, gulyásleves, marhapörkölt, csikós tokány, és rakott krumpli. Készítettem már rántott csirkét, krumplilevest, borsófőzeléket és fasírtot is. Ami hiányzik, és még nem volt bátorságom nekiállni, azok a kelt tészták: lángos, kenyérlángos, kelt sütemények. De ami késik, nem múlik! J

Igyekszem alkalmazkodni az itteni alapanyag-választékhoz, és „amerikai” ételeket is főzni. Választék az van bőven. Nagyon jó minőségűek a húsok, sajtok, tejtermékek. Rengeteg félkész vagy kész étel kapható, ezeket még nem próbáltuk. De nagy a választék friss, konzerv és fagyasztott zöldségekből-gyümölcsökből, jellemző, hogy almából és krumpliból legalább ötféle kapható a legközelebbi, kicsinek számító üzletben. De ahogy van három-négyféle liszt, úgy van tizenötféle sütemény alappor, amit csak össze kell keverni tojással és olajjal, és máris süthető. A tésztába tehetünk apróra vágott, pörkölt, és csokiba forgatott diót, mogyorót, vagy karamelldarabokat, a süti tetejére pedig készen kapható krémet is kenhetünk. Ismerősünk szerint ilyen az amerikai „házi” süti. J Nagyon jónak találom a http://thepioneerwoman.com/cooking/ oldalon található recepteket: egyszerű, hétköznapi és olcsó alapanyagokból igazán finom vacsorák készíthetők. Azt kell mondjam, majdcsak annyit tanultam a főzésről az elmúlt három hónap alatt, mint azelőtt összesen.

Az a tapasztalatunk, hogy az itteniek számára teljesen természetes, és anyagilag is megengedhető az étterembe járás. Az éttermeket/gyorséttermeket három kategóriába tudnám sorolni. Vannak az igazi gyorséttermek, mint mondjuk a McDonald’s és a Burger King, ami otthonról is ismerős,és ebből a fajtából van még legalább tízféle. Ilyen helyen 5-15 dollárból lakhat jól az ember hamburgerrel és fagyival. Aztán vannak az igazi éttermek, fehér asztalterítővel, egyenruhás pincérrel, és magas árakkal (ilyen helyen még nem jártunk). És a kettő között van egy nagyon változatos réteg, amit talán vendéglőnek neveznék. Nagyrészt ezek is láncok, jellegzetes arculattal és menüvel, de itt szépen le lehet ülni az asztalhoz, „rendes” ételeket lehet rendelni a pincértől, és a borravalót is elvárják. Ilyen például a TGIF, aminek Budapesten is van étterme, vagy az Applebee’s, Texas Corral és még számtalan étteremlánc. Ezek a helyek hétvégén dugig tömve vannak, szombat este nem meglepő, hogy várni kell, amíg lesz szabad asztal, de hétköznap is van forgalom. Ezekben a vendéglőkben egy leves, főétel, saláta és desszert kb. 15-30 dollárból jön ki. Ez az ár itt teljesen elfogadható, ismerőseink hetente egyszer-kétszer biztos, hogy nem otthon vacsoráznak.  

No de amiért nekifogtam ennek a bejegyzésnek: Gyuri egyik kolléganőjének a férje rendszeresen vadászik, és kaptunk tőlünk szarvashúst, ráadásul vesepecsenyét! Nem sokat, kb. egy kilót, úgyhogy a szarvaspörköltet hamar kizártam J Végül egy sült húsos receptet választottam, és az étel annyira jól sikerült, hogy úgy gondoltam, megosztom veletek. Ha valakinek olyan szerencséje van, hogy szarvashúshoz tud jutni, feltétlenül próbálja ki!

Hozzávalók kb. egy kiló húshoz:

½ - 1 teáskanál őrölt bors

½- 1 teáskanál só

3 fej vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

3 evőkanál vaj

15 dkg gomba (lehetőleg többféle)

1 evőkanál liszt

vörösbor

víz

A húst megmossuk, 1 cm szélességben felszeljük, és féltenyérnyi darabokra vágjuk. Sózzuk, borsozzuk, és félretesszük. A hagymát megpucoljuk és fél cm széles karikára vágjuk. A gombát megmossuk, felszeljük (nem túl apróra).

Egy serpenyőben felolvasztunk egy evőkanál vajat, rádobjuk a hagymát, és közepes lángon, időnként megkeverve pároljuk. Ha már kezd barnulni, belenyomjuk a fokhagymát, összeforgatjuk és még három percig pároljuk. Ekkor hozzáadjuk a felszeletelt gombát, és fedő alatt 10 percig pároljuk. Ezután kiszedjük a zöldségeket a serpenyőből, felolvasztjuk a maradék vajat, és beletesszük a hússzeleteket. A lángot vegyük nagyobbra. A hús csak egy rétegben kerüljön a serpenyőbe, ha nem fér, akkor inkább több részletben süssük ki. A hússzeletek mindkét oldalát barnára pirítjuk, oldalanként kb. 3-3 perc alatt. Ha kevésnek találjuk a zsiradékot, még tehetünk hozzá egy evőkanál vajat, mielőtt a második adag a serpenyőbe kerül. Ha a hús kész, kiszedjük, melegen tartjuk, a serpenyőbe pedig visszatesszük a zöldségeket és átforrósítjuk. Innentől két lehetőségünk van: egy kevés, kb. fél deci vörösbort öntünk a zöldségek alá, kicsit rotyogtatjuk és kész is, vagy pedig mártást készítünk. A mártáshoz a zöldségeket meghintjük egy evőkanál liszttel, összekeverjük, és egész kicsit pirítjuk, ezután fokozatosan felöntjük vörösborral és vízzel, felforraljuk, közben simára keverjük. Ha túl sűrű, még adjunk hozzá folyadékot. Kóstoljuk meg, és ha szükséges, sózzuk, borsozzuk.

A sült húsra szedjük a zöldségeket/mártást, és köretnek főtt burgonyát, burgonyapürét, friss kenyeret vagy bármi mást adunk hozzá, amihez kedvünk van J

A mi vacsoránk isteni finom lett, és mire eszembe jutott, hogy lefotózzam, már el is fogyott.

A recept eredetileg innen van: http://www.food.com/recipe/venison-tenderloin-199363