Két hete egy igen érdekes programon vettünk részt. Gyuri egyik munkatársa hívott minket Robert Burns szülinapi bulijába egy ír kocsmába.
Amitől érdekes volt a buli, hogy Burns több mint 200 éve halott...
Robert Burns a skótok nemzeti, romantikus költője, kb. Petőfi Sándor skót megfelelője. 1759 és 1796 között élt, és kalandos élete során sok mindent kipróbált: előbb - apjához hasonlóan - földművesként, bérlőként próbált megélni, miközben szerelmi ügyekbe keveredett és verseket írt, majd Edinburgh-be utazott, ahol felfigyeltek rá és kiadta verseskötetét, és további szerelmi ügyekbe keveredett, végül visszatért vidékre, vámszedőnek állt és a francia forradalomért lelkesedett, és fiatalon, 37 évesen halt meg. Leghíresebb verse az Auld Lang Syne, amiről én mostanáig azt hittem, hogy skót népdal, pedig nem. Egész életműve a skót néplélek megjelenése, nemcsak írt, hanem gyűjtött népdalokat, verseket, amelyek így maradtak fenn az utókorra. Mint a romantikus mozgalom előfutára, műveit is anyanyelvén, skótul írta.
Születésnapján, január 25-én a skót (és ír) közösségekben hagyományos vacsorával és versmondással emlékeznek meg róla.
Jó, de mi közünk van nekünk ehhez?
Gyuri munkatársa, Patrick ír származású, de a rokon skót népnek is nagy rajongója. Ő és a felesége hívtak minket a Burns Estre, South Bendbe, a Fiddler's Hearth nevű ír/skót/kelta... kocsmába. Mi meg, ha hívtak - mentünk!
Az időjárás miatt a szokásosnál később, február 8-án volt a vacsora.
Az est folyamán tradícionális skót ételeket szolgáltak fel, természetesen sör és whisky társaságában.
Volt Haggis, vagyis hagymával, zabliszttel, árpával és faggyúval elkevert, finomra vagdalt birkaszívvel, tüdővel és májjal töltött birkagyomor, amit megfőznek és amiről Burns még verset is írt, amit el is szavaltak a vacsora kezdetén. Volt még kacsapástétom (duck pie), leveles tésztában sült, főtt kacsahús, és köretként zöldborsópüré (mushy peas), krumplipüré (tatties) és rutabaga-püré, vagyis neeps. (A rutabaga egy karórépára hasonlító növény, főként takarmánycélra termesztik, igazi szegények eledele volt Skóciában.)
A vacsora kb így nézett ki:
 |
| Haggis, neeps and tatties |
 |
| Duck pie |
 |
| Mushy peas |
 |
| Butterscotch Banana Trifle |
A desszert: butterscotch-banana and gingerbread trifle, vagyis banános-gyömbérkekszes édesség (kb.).
Minden étel különleges volt a számunkra, de minden finom volt. Amikor kérdeztük Patricktől, hogy tulajdonképpen mit is eszünk, először szabadkozott, hogy talán jobb ha nem tudjuk, de aztán elmeséltük a hagymás vér történetét... :-) Végül is a skótok ugyanazt tették a birkákkal, mint mi a disznókkal: minden lehetséges részét felhasználták.
Vacsora közben skót népzene szólt, volt sok duda, skótszoknyás fériakkal, utána pedig Burnsre emlékezve hallgattunk meg néhány dalt, verset és köszöntőt. Nagyon jól éreztük magunkat. Itt van néhány kép:
 |
| A Fiddler's Hearth pub |
 |
| Köszöntő a hölgyeknek - A Toast to the Lasses - Andrew Betts |
 |
| Patrick és a felesége, Kristin |
 |
| mi |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése