Egy év az USA-ban: Kirándulás Kanadába

A tavaszi szünet itt valamiért nem a húsvéthoz kötődik, hanem még március végén volt. Azt a hetet azzal töltöttük, hogy kirándultunk Kanadába. Az útvonal Detroit - Torontó - Niagara vízesés - Cleveland volt. Ez a bejegyzés a Detroitban töltött napunkról szól, aztán majd jön a többi (igyekszem!).

Szóval március 31-én vasárnap este értünk Detroitba, és kipróbáltunk egy (számunkra) új dolgot: az airbnb nevű szállásfoglalós rendszert. Ez kb. a régi magyar "szoba kiadó"-nak felel meg, magánemberek hirdetik meg a lakásuk egy-egy szobáját átutazó vendégeknek. A honlapon meg lehet nézegetni a lakásról készült képeket, és a vendégek értékeléseket is írnak a szállásadókról, így van valami fogalma az embernek, hogy mire számítson. A mi első élményünk (és aztán a többi is) igen jó volt, egy fiatal fogorvos srácnál aludtunk Detroit belvárosához közel, egy egyszerűen berendezett szobában. Vendéglátónk még tippeket is adott, hol érdemes reggelizni-ebédelni, mit érdemes megnézni a városban.

Puritán berendezés

Kiderült, hogy éppen aznap (hétfőn) van a baseball szezon nyitó mérkőzése a város legnagyobb baseball-stadionjában. Így az unalmas hétfő délelőtt helyett egy nyüzsgő város fogadott minket, az utcák tele emberekkel, árusokkal. Az emberek jó része komoly piknikkel készült a parkolókban, és aki nem jutott be a stadionba, az kivetítőkön követte a játékot. Sétáltunk egy nagyot a városban, aztán felszálltunk a helyi "villamos"-ra, a People Mover-re (a név szó szerint azt jelenti: embermozgató). Ez egy magasvasút, ami a belvárosban tesz egy kört. Tömegközlekedésre nem igazán alkalmas, mert alig gyorsabb, mintha gyalog menne az ember, de nagyon szép kilátás nyílik belőle a belvárosra, úgyhogy két kört is mentünk.

Piknik a csomagtartóból

Gyuri a Comerica Stadion előtt

A Detroit Tigers baseball csapat jelképe a tigris

Gyülekezik a tömeg a délután 2-kor kezdődő meccsre

Detroitról pár szó. A város Michigan állam legnagyobb városa (de nem fővárosa, az Lansing). Az állam keleti részén fekszik, közvetlenül a kanadai határnál, a Detroit folyó partján. Ez a rövid folyó a St. Clair-tó vizét vezeti Erie-tóba, és forgalmas vízi út. A várost a folyó túlpartján lévő kanadai Windsorral egy alagút és az Ambassador-híd köti össze. Mindkét közlekedési úton van határellenőrzés, és csak útlevéllel lehet belépni Kanadába (illetve vissza is csak azzal lehet jönni).

A túlpart már Kanada.
Felhívnám a figyelmet a jégtáblákra. A kép március 31-én készült.

Az Ambassador-híd

Az Underground Railway emlékműve a folyóparton.
A 19. században sok rabszolga próbált Detroit-on keresztül
a biztonságosabb Kanadába jutni, egy titkos útvonalon.

Detroit leginkább iparvárosként vált híressé. 1903-ban a Ford Motor Company itt alakult meg, és az autóipar fellegvárává tette a várost. A gyárak sok munkást vonzottak, részben a déli államokból, részben más országokból is. A fellendülés a második világháborúig tartott, az ötvenes években az autóipar átrendeződése, majd a munkanélküliség miatt sokan elköltöztek a városból, ami hanyatlásnak indult. Mára az egykor népes város szinte elhagyatott, a lakosság fele elköltözött, rengeteg az üres épület, és a magas munkanélküliség miatt a közbiztonság sem jó - a wikipédia szerint legalábbis, mi ezek közül csak a sok üres épületet láttuk. A belvárosban is jól láthatóak a hanyatlás jelei, tényleg rengeteg a hatalmas, üresen tátongó irodaház, lakóépület, az üres telkek és a szemetes utcák sem keltenek túl jó benyomást. Ennek ellenére mi jól éreztük magunkat, és szimpatikus volt a város, bár ez nagyrészt a baseball meccs miatti nyüzsgésnek és vigalomnak tudható be.