Kirándulás Kanadába - 2-3. nap: Toronto

Ez a bejegyzés főleg a torontói élményeinkről szól. 

De először néhány szó a kanadai élményeinkről általánosságban. Először is, a sebességhatárok mérföld helyett kilométerben vannak megadva. Hűha! Jó volt megint ilyet látni! A benzint is literben mérik, így nehezebb volt összehasonlítani az árakat. A kanadai dollár árfolyama közel azonos az amerikai dolláréval, és bár az USA dollárt általában elfogadják, azért váltottunk pénzt a határnál. A bankkártyánkat is tudtuk használni. A határátkelés egyébként nagyon könnyen ment, annyit kérdezett a határőr, hogy melyik országból származunk, és mi dolgunk Kanadában. Mivel külföldön nem működik a telefonunk, GPS sem volt, ezért a hagyományos térképes módszerrel tájékozódtunk. A tourinform irodákban készségesen elmagyaráztak mindent, és a tájékoztató táblák is egyértelműek, úgyhogy ezzel nem volt gond.

Toronto különösen tetszett mindkettőnknek, amit annak tudok be, hogy

• nagyon jó szállásunk volt, a belvárosban egy fiatal srácnál aludtunk, aki ellátott tanácsokkal, hol érdemes enni (így jutottunk el a magyar étterembe, és egy német kolbászos helyre is)
• Toronto nem túl nagy, 2,6 millió lakosú, és a belváros gyalog is bejárható (pedig a legnépesebb város Kanadában – milyen lehet a többi!)
• nagyon jó a tömegközlekedés
• egy csomó el nem tervezett programunk volt, amik mind jól sikerültek (társasjátékos kávézó, botanikus kert, sétálgatás a PATH-on - ez egy 26 km hosszú rendszer, ami a belvárosi irodaépületeket köti össze a föld alatt. Ne egy pesti aluljárót képzeljetek el, inkább olyan, mint egy tekervényes bevásárlóközpont, rengeteg elit üzlettel, ráadásul a föld alatt nincs térerő, így a járókelők nem mobiloznak.)
• nagyon élhető a város, rengeteg a gyalogos, az emberek barátságosak, sok a tér és a zöldterület
• egyáltalán nem egyhangú, minden épület másmilyen, még az irodaházak is érdekesek (egyébként rengeteg épülő felhőkarcolót/lakóépületet láttunk, de tényleg, vagy harmincat biztos. Szóval van fejlődés rendesen.)

Pedig

• nagyon hideg és szeles volt az idő
• két program is elmaradt, amire szerettünk volna elmenni
• egyik este kétszer fél órát gyalogoltunk a nem túl bizalomgerjesztő kínai negyedben
• a rengeteg gyaloglástól egyikünknek vízhólyag nőtt a talpán

A Yonge-Dundas tér, a város főtere

Torontóban rengeteg amerikai filmet és sorozatot forgatnak. Ottjártunkkor éppen a Szépség és a Szörnyeteg c. sorozat miatt alakították New Yorkká a teret. 

Utcakép

Utcakép

A Nathan Phillips tér a városháza felől nézve

Az új városháza. Szerintem nagyon menő. Mivel a külső íveken nincsenek ablakok, a tisztviselők az irodából a másik épületben dolgozókat láthatják. Ezt nevezem belső ellenőrzésnek! :-)

A Nathan Phillips tér a régi városházával

Nagyon tetszett, ahogy a régi városházát megőrízték az új épületek között

A régi városháza óratornya

A kép előterében lévő félkörívek szökőkutak, csak most még nem működtek.

Mi

A CN Tower, eredetileg távközlési adótoronynak épült, de kilátó is egyben

Az egész torony 553 m magas, az első kilátószint, ahol mi voltunk, 342 méteren van,
ide 1776 lépcső vezet fel.
Van lift. 

Kilátás a toronyból az Ontario-tó felé. A baloldalon lévő szigeten a betoncsík egy repülőtér leszállópályája. 

Kilátás a belváros felé

Felhőkarcolók felülnézetből

Még mindig a toronyból. A város tele van különleges épületekkel. 

Ez például egy mozi. Először azt hittük, Rubik-kocka, de nem; egyszínű.

Az Ontario Művészeti Galéria egyik fala egy kiugró lépcsősorral

A Galéria másik oldala

Egy igazi sarokház

Distillery District. Ez a városnegyed a 19. században a világ egyik legnagyobb szeszfőzde üzeme volt. A gyár 1990-ben bezárt, de a régi épületeket megőrízték, vagy a homlokzatot megtartva átalakították. Most egy vidám bulinegyed, kávézókkal, kiállítótermekkel, éttermekkel. 

Utcácska az egykori szeszfőzde területén. Mi egy japán szaké-üzletbe tévedtünk be, és megkóstoltuk a helyben főzött rizspálinkákat :-) 

A városi botanikus kert

Ilyen cuki kompozíciókat láttunk. 

Az a bizonyos magyar étterem. Ide a szállásadónk javaslatára jutottunk el. A tulajdonos egy magyar hölgy, és hagyományos magyar ételeket szolgálnak fel, piros kockás terítős asztaloknál. Nem csak a népes helyi magyarság látogatja, hanem sokan mások is. Nagyon jó élmény volt!

Folyt. köv. a Niagara-vízeséssel.