Szóval március közepén elkezdtem dolgozni a Caffe Tosi-ban. Szerencsésnek éreztem magam, hogy felvettek ide úgy, hogy semmilyen vendéglátós tapasztalatom nem volt. Itt azért a középiskolások/főiskolások többsége valamelyik gyorsétteremben keresi meg a zsebpénzét, így azért valami fogalmuk van a vendéglátásról, kiszolgálásról.
Az első néhány nap azzal telt, hogy figyelem a többieket, megcsinálom, amit mondanak és igyekszem nem útban lenni. Az első hetekben minden nap tanultam valamit, és néha még most is látok újdonságot. De a tegnap és ma kezdett új munkatársaknak már én mutattam meg, hogy "ezt így szoktuk" :-)
A kávézó specialitása, hogy nem csak a híg amerikai kávét, hanem igazi illy eszpresszót szolgál fel. Emiatt idejár a Whirlpool székhelyén dolgozó európaiak jó része kávézni, hiszen itt igazi kávét, kapucsínót ihat. Az italokon kívül felszolgálunk péksüteményeket és cukrászsüteményeket is, melyeket a Bit of Swiss pékségből hoznak minden nap. A pékség érdekessége, hogy a vezetője Párizsban tanulta a pékmesterséget, és az egyik legelismertebb pékmester az USA-ban, csapatával aranyérmet nyert a Párizsban négyévente megrendezett "pékolimpián". Szóval a lényeg, hogy nagyon finomak a péksütemények :-) Ezen kívül, kicsit bisztró jelleggel, vannak szendvicsek, melegszendvicsek, saláták, és minden nap változó meleg étel kínálat. Nagyon sok vegetáriánus étel van, és különleges saláták, amiket igyekszem megjegyezni, ellesni.
A kávézó facebook oldalán van fent egy csomó kép az ételekről is, nézzétek meg, nagy guszták :-)
A munkáról: kávéfőzés, szendvicskészítés, felszolgálás, takarítás... így leírva elég unalmasnak tűnhet, de nem az! Nagyon jó a társaság, a munkatársak és a vendégek részéről is. Nagyon sok törzsvendég van, akik szinte minden nap betérnek, és a dolgozók jó ismerősökként köszöntik őket. Ezek a törzsvendégek velem is elbeszélgetnek, megkérdezik, honnan jöttem (az akcentusom az első szó után elárul), sokan megosztják a Magyarországhoz/Európához kapcsolódó élményeiket, kérdezgetnek, érdeklődnek. Én meg igyekszem megtanulni a kedvenc ételeiket, hogyan isszák a kávét, mennyire pirítva szeretik a piritóst, ilyenek.
A munkatársak nagyon kedvesen fogadtak, szinte mindenki igyekezett tanítani, mutatni valamit. Összességében nagyon jó a hangulat, még ha sok a vendég és nagyon pörögni kell, akkor is inkább mosolygunk, nevetünk, mindenkinek van egy-két jó szava a másikhoz.
Ami érdekes lehet, hogy a konyhán csak mexikói származású férfiak dolgoznak. Emiatt a konyha nyelve gyakorlatilag a spanyol, még jó, hogy a felszolgálók között van egy mexikói srác, ha nagyon elakadunk, ő tolmácsol :-)
Annyira megtetszett ez a kávézósdi, hogy néhány hét után kitaláltam, hogy otthon nyitni kellene egy ilyen helyet. Kávékülönlegességek, néhány különlegesebb szendvics, fincsi ebédek... milyen jó lenne!... De aztán belegondoltam, vajon Békés megyében ki az, aki egy rántotta+piritós+kávé vagy müzli+joghurt kedvéért beül valahová reggelizni, és kifizet több száz, vagy akár ezer forintot - rendszeresen. Vagy egy hétköznapi ebédért, legyen az bármilyen finom is, hajlandó két-háromezer forintot kifizetni... Úgyhogy letettem a dologról.
Sajnos most, hogy már egészen belejöttem a munkába, és már majdnem mindent tudok, lassan a végéhez közeledik a dolog. Május végéig dolgozom itt, június első hetében véget ér az iskola, és indulunk egy újabb nagy utazásra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése