Még az utazás tervezésének a kezdetén gondoltam ki azt,
milyen izgi lenne egy faházban megszállni a hegyekben. Mivel Gyurinak is
tetszett az ötlet, úgy alakítottam az útitervet, hogy ez is beleférjen.
Utunk az Appalache-hegység egyik ágán, a Blue Ridge-hegységen keresztül vezet, nagyjából észak-déli irányba. A hegységben húzódik
egy gyönyörű útvonal, a Blue Ridge Parkway. A katalógusok szerint ez a
leglátogatottabb, és az egyik legszebb panorámaút az Egyesült Államokban. A 2x1
sávos út 469 mérföld (kb. 700 km) hosszan kanyarog hegyen-völgyön keresztül.
Mellette az érdekesebb helyeken kilátók, falumúzeum, túraösvények húzódnak.
Szállásunk az út mellett, a 193. mérföldkőnél lévő kis faház-komplexum.
Mivel nem nagyon tudtuk, mi vár ránk a szálláson, kedd reggel
jól bevásároltunk, mint egy nyaralásra szoktunk: tej, kakaó, narancslé, sör,
kenyér, kifli, felvágott, sajt, paradicsom, némi gyümölcs és édesség (sajnos
májkrémet nem lehet kapni, pedig az alapvető lett volna!) – nehogy két nap
alatt éhenhaljunk…
Az út igazán csodálatos, tele természeti szépségekkel és
látnivalókkal. A legnehezebb része az volt, hogy ne álljunk meg minden
kilátónál. A három órás utat így is több mint négy óra alatt tettük meg, pedig
igyekeztünk, hogy a szállás kulcsát még időben át tudjuk venni… Egy idő után
eleredt az eső, és utána már nem is álltunk meg.
Végül nem kellett csalódnunk. 12 kis faház áll egy
dombtetőn, ebből egyik a mienk. Van rendes fürdőszoba, kis konyha, és még
jacuzzi is (egy sarokkád a szoba-konyha egyik sarkában). A hely tiszta, és a
kilátás pazar. Madárcsicsergés, friss levegő, reggel még őzikét is láttunk a
ház közelében…
Az estét lustálkodással töltöttük, és a szerda délelőttöt
is. Délután elmentünk egy közeli falumúzeumba, ahol egy százéves vízimalmot és
korabeli használati eszközöket tekintettünk meg. Az egyik kis házikóban a néni
még a fonás rejtelmeibe is beavatott, egy másik helyen széket faragtak, sajnos
a kovácsműhely éppen nem működött. Itt is majdnem eláztunk, de szerencsére
éppen megúsztuk.
Ez a két nap a pihenésről szólt, a csütörtöki program 5 óra
vezetés Columbiába, útközben megálló Asheville-ben, ahol az USA legnagyobb
magánháza áll (kb. olyan, mint egy kastély).
Képek a tovább után.
 |
| Kilátás az útról |
 |
| Elmaradhatatlan |
 |
| Hegyek, völgyek, felhők... |
 |
| Kilátás a faházból |
 |
| A nyugalom szigete |
 |
| Este leszállt a köd... |
 |
| Reggel itt üldögéltünk kettecskén |
 |
| Vízimalom |
 |
| A nemzeti park munkatársa a fonást mutatja be |
 |
| Falumúzeum |
 |
| Éva kedvenc képei 1. |
 |
| Éva kedvenc képei 2. |
 |
| Éva kedvenc képei 3. |
Még van vagy ötven, de Gyuri szerint már ennyiből is látszik, hogy milyen szép volt.
 |
| Na jó, még egy utolsó. |
Üzenem Györgynek, hogy szelfizés közben nem kell mindig hunyorítani, mert leginkább egy kínai cseretanárra hasonlít. :P
VálaszTörlésui: Jók a képek, valóban levettük, hogy szép helyen voltatok. :)