A gyerekek érkezése előtt...

Sokan érdeklődtek, hogy mi újság az iskolával, úgyhogy egy újabb vendégbejegyzés következik Gyuritól az első napokról (hetekről). Előre bocsátom, hogy ez a bejegyzés inkább tanároknak szól és lehet, hogy egy laikus szemével kicsit száraznak fog tűnni.

Augusztus utolsó hetében kezdődött el "igazán" az iskola, de még gyerekek nélkül. Az első nagyobb "megmérettetés" egy bemutatkozás volt a kb. 300 fős iskolai dolgozók előtt, ahol az új tanárokkal együtt ki kellett állni a pódiumra és néhány vicces történettel be kellett mutatni magunkat. Szerencsére nem én vagyok az egyetlen új tanár, sőt, csak az angol szakos kollégák közül hárman teljesen újak, úgyhogy egyáltalán nem éreztem magam egyedül (kivéve a mikrofon előtt). Én voltam a bemutatkozók közül az utolsó, úgyhogy el tudjátok képzelni, hogy mennyire unhatta addigra már a közönség, mindenesetre igyekeztem egy kicsit mókásra venni a figurát és be is jött. Elmeséltem, hogy az amerikaiak nagyon udvariasak, például előtte szombaton figyelmeztettek, hogy a bemutatkozásnál az a hagyomány, hogy tűzoltósisakot és pelenkát kell viselni, de azért mégiscsak a józan ész győzött, úgyhogy inkább maradt az ing és a szövetnadrág :). Sokat kacagtak és elég jó visszajelzéseket kaptam, amik nagyon jól estek.

Aznapra jutott még egy "ismerjük meg egymást" programsorozat, de délután 2 körül már lehetett hazamenni, mert este volt a "Freshman Orientation", azaz a gólyák eligazítása. Ilyenkor minden kilencedikes megkapja az órarendjét és utána végigjárja minden óráját 5 perces órákkal. Ez arra szolgál, hogy amikor első nap megérkeznek az iskolába, akkor mind a termekkel, mind a tanárokkal tisztában legyenek. Bár az első órát sikerült elrontanom (túl korán engedtem ki őket, mert megzavart a hangosbemondó), de azért nem sikerült rosszul. Mindenkinek bemutatkoztam, elmondtam, hogy mit kell hozni az első órára, utána mentek is tovább.

Kis kitérő, néhány szó az órarendről: a diákoknak minden nap ugyanazok az óráik vannak, általában 6. Természetesen ugyanez vonatkozik a tanárokra is, kivéve, hogy nekünk az egyik óra felkészülés (prep). Ezek 55 perces órák, de a 2. és a 3. óra között van egy úgynevezett szeminárium, ami egy 25 perces osztályfőnöki órának felel meg, ilyenkor a hozzánk beosztott diákok jegyeit ellenőrizzük, korrepetálásra mennek vagy házit csinálnak. A szünetek általában 5 percesek, kivéve az ebédszünetet a 3. és a 4. óra között, ami 30 perc (kissé be kell osztani az embernek a biológiai szükségleteit, de megoldható :).

Vissza az első héthez: szerdán "csak" be kellett menni dolgozni, azaz készítettem elő az osztálytermet, tanmenetet írtam és próbáltam ismerkedni az új helyzettel. Csütörtökön viszont egy továbbképzési nap volt, ami olyan szempontból volt nagyon érdekes, hogy csak úgy sütött a tanárokról a lelkesedés (de komolyan!). Tényleg látszott, hogy mennyire élvezik, hogy ott lehetnek és alig várják, hogy a nyáron látottakat/hallottakat a gyakorlatban is kipróbálják. A kedvencem az volt, amikor az autószerelő-műhely vezetője felállt és közölte, hogy bár úgyse érdekel senkit, de Ő elmondja, hogy milyen továbbképzésen volt és, hogy olyan hegesztési módszert tanultak, amit utána Ő mutatott meg a suli nagy öregjeinek és, hogy a Tungsten gáz rákkeltő, ezért  másfajta gázt fognak használni és így tovább. A vicces az volt, hogy szinte egy mukkot nem értettem abból amit mondott, de ahogy mondta, azt a lelkesedést nehéz írásban visszaadni.

Végezetül az iskolának (államnak?) az egyik koncepciójáról szeretnék írni, ami azonnal megtetszett. Bizonyos időközönként, például a már említett szemináriumokon minden héten pénteken van SSR. Ez a Silent Sustained Reading rövidítése, ami azt jelenti, hogy csendes, hosszantartó olvasás. Ezekre az órákra a diákoknak kötelező hozniuk valamilyen könyvet vagy magazint, amit kötelező jelleggel olvasni kell. A tanárok többsége erre jegyet ad, ami beleszámít a félévi jegybe (nálam ez 5 pont akkor, ha hoz könyvet és 5 pont, ha csendben olvas - arányaiban nem sok, de összességében sokat fog számítani a félév végén). A másik szabály az, hogy nem olvashat tankönyvet, házi feladatot vagy bármilyen olyan szöveget, aminek a tanuláshoz van köze, hanem a olvasás élvezetéért kell olvasnia. Viszont, és itt jön az igazi csattanó, ilyenkor a tanárnak is olvasnia kell és Ő sem javíthat, vagy olvashatja a tankönyvet vagy bármilyen módon készülhet a többi órájára, hanem Neki is olyan könyvet kell olvasnia, amit szeret. Szerintem remek ötlet, mert igaz, hogy kényszerítjük a gyereket az olvasásra, de mi magunk is jó példával járunk elől. Jelenleg úgy gondolom, hogy legalább havi 1 osztályfőnöki óra szintjén érdemes lenne bevezetni Magyarországon is, de itt nem ritka, hogy matematika órákon is van SSR.

A gyerekekkel történő első találkozásom és az első néhány nap élményei egy másik bejegyzés témája lesz. Véleményeket, hozzászólásokat szívesen fogadok!