Hogyan szerezzünk jogosítványt Michigan államban?

Ebben a posztban szeretném leírni a jogosítvány megszerzésének kalandos történetét, elsősorban azok kedvéért, akik a jövőben hasonló helyzetbe keverednek. 

Indianapolis - a város

Indianapolis Indiana állam székhelye, az USA tizenharmadik legnagyobb városa, több mint 800.000 lakos él itt. A várost 1821-ben alapították, amikor Indiana államnak új székhelyet kerestek.  A település az állam mértani középpontjában helyezkedik el, a White River folyó partján.

Mi a város északi részén laktunk, és a belváros szívébe, az Indiana Convention Centerbe jártunk be minden nap. Ez nagyjából félórás autóutat jelentett. A forgalom nagy, de legalább 2x2 sávos utakon folyik, ezért folyamatosan lehet haladni. A parkolóhelyekkel is szerencsénk volt, a folyópartnál fekvő park mellett napi 10$-t kellett fizetni a parkolásért. Innen gyalog mindent meg tudtunk közelíteni.

Indianapolis - GenCon

Szóval az úgy volt, hogy Gyuri már májusban közölte, hogy a GenCon-ra mindenképpen elmegyünk. Oké, de mi is ez pontosan?

A GenCon Észak-Amerika egyik legnagyobb, évente megrendezett játékos eseménye. Konferencia, vásár, versenyek és játékos találkozók színhelye. Egy négynapos hosszú hétvége a legkülönfélébb játékőrültek között :-) Játék alatt érteni kell szinten minden, modern, társas játékot: táblás társasjátékok, videojátékok, szerepjátékok, kártyajátékok, kézzel festett makettek és miniatűrök. Az esemény helyszíne egy indianapolis-i konferenciaközpont, és a környező hotelek konferenciatermei. Először kicsit aggódtam, hogy mit fogok én ott kezdeni, de végül egy percig sem unatkoztam.

A konferenciaközpont bejárata előtt állnak ezek a cuki szobrok

Piac

Saint Joseph-ben tavasztól őszig minden szombat délelőtt van piac, amit itt úgy hívnak: farmer’s market. Tőlünk gyalog öt perc, úgyhogy ma is leugrottunk friss tojásért, gyümölcsökért. Vicces volt, amikor Christie mondta, hogy időben kell menni, ha tojást is szeretnénk. Gondoltam, ötkor, hatkor? Nem, kilenckor pakolnak ki az árusok :-) 

Költözés

Gyuri posztja után kicsit visszaugranék az időben, és leírom, hogyan sikerült beköltöznünk a bérelt lakásba.

A tulajdonos egy jóindulatú 50-es pasas, Bruce, ügyvédként dolgozik Ohio államban. Minden évben néhány hetet itt töltenek a feleségével, legközelebb szeptemberben fognak jönni. Eredetileg egy évre szerette volna kiadni a lakást, de belement a 11 hónapba is. Itt általában nyáron költöznek sokat az emberek, ezért biztos lehet benne, hogy jövő júliusban újra ki tudja majd adni a helyet. Miután megbeszéltük a részleteket, megkötöttük a szerződést, kifizettük az első havi (időarányos) bérleti díjat és egy hónap kauciót. A bérleti díjat a továbbiakban úgy kell fizetni, hogy kiállítunk egy csekket az ő nevére, beletesszük egy borítékba, és feladjuk postán. Ezen a ponton előtört belőlem a jogász: mivel igazoljuk, hogy feladtuk a levelet? hogyan tudjuk meg, hogy ő átvette? mi van, ha elvész a postán a levél? mi van, ha a posta hibája miatt nem ér oda ötödikéig? Erre Bruce nézett rám furán: ha feladjuk a levelet, az oda fog érni. Ha késünk egy-két napot, az nem gond. Akkor majd ő felhív, és ha azt mondjuk, hogy feladtuk, akkor az úgy is van.  Oké… :-)

Vendégbejegyzés

Ma vendégünk, Gyuri írását olvashatjátok:

Sziasztok, Olvasók!

Elnézést, hogy Éva régen jelentkezett, ennek az oka, hogy múlt héten Indianapolisban voltunk 5 napot és eredetileg úgy terveztük, hogy a hotelben lesz ideje blogot írni, de végül inkább a várost járta és anyagot gyűjtött egy nagyobb bejegyzéshez.

Szóval az indianapolisi kirándulásunk apropója az USA legnagyobb társasjátékos eseménye volt (ki gondolta volna), aminek a neve GenCon. Ez egy négynapos rendezvény, de kiderült, hogy van egy 0. nap, ami konkrétan tanároknak, könyvtárosoknak és kiskereskedőknek szól. Amikor még otthon kitaláltam, hogy ide mindenféleképpen elmegyünk, akkor úgy gondoltam, hogy addigra meglesz a jogosítvány és a saját autónkkal tudunk menni. Viszont, ahogy eddig is láttátok, ember tervez…

Egy falusi kocsma

Szerdán délutánra nem volt programunk, gondoltuk, elmegyünk valahová vacsorázni. Christie ajánlott két-három helyet, ami gyalog is megközelíthető, így tettünk egy sétát. Megnéztünk Stevensville „központját”. Gyuri nagyon találóan úgy jellemezte, hogy olyan, mint Murony, csak nagyobb területen fekszik.

Ügyintézés, egyebek

Hétfőn délelőtt kicsit kipihentük magunkat, és kora délután bementünk az iskolába. Alaina körbevezetett minket az épületben, bemutatott a titkárnőnek, bevitt az osztályterembe. Minden létező anyagot átadott Gyurinak, amire szüksége lehet, megmutatta az elektronikus naplót, ilyenek. Aztán megjött Suze is, a mentor tanár, vele is átbeszélték, mit kell tanítani szeptembertől. Közben én utánaolvastam a jogosítvány megszerzésének, kinyomtattam néhány iratot. Este Gyuri visszament a panzióba, engem pedig áthívtak tévézni. Néhány tanárnő hétfőnként össze szokott jönni Alaina-nál, és megnézik a Nagy Ő című valóságshow aktuális adását. Nagyon jól éreztük magunkat, a tanárok itt is pont olyanok, mint otthon: ha többen összejönnek, előbb-utóbb az iskoláról lesz szó... Többet beszélgettünk, mint amennyit tévéztünk, az biztos. Suze nagyon aranyos volt, felajánlotta, hogy kölcsönad néhány bútort, amit nem használnak. Imád vásárolni, úgyhogy majd elvisz néhány üzletbe, amint beköltöztünk, és segít megvenni néhány dolgot.

Vasárnap

Vasárnap, vagyis ma végre sokáig alhattunk, csak fél 12-től volt programunk. Reggel kicsit összeszedtünk magunkat, elrendeztünk a dolgainkat, beszéltünk az otthoniakkal. Alaina felajánlotta, hogy moshatunk nála, ezért összeszedtem a mosnivalót is egy nagy szatyorba. Neki reggel volt egy kis dolga, egy lovasbemutatón bíráskodott. Nagyon szeret lovagolni, vagy saját lova is, amit most a szüleinél fog hagyni egy évre. 

A megbeszélt időpontban elmentünk megnézni a következő lakást.

Szombat

Miután pénteken hullafáradtan ágyba dőltünk, rendesen kialudtuk magunkat. Szombaton reggel a panzióban reggeliztünk. Néhány szó a reggeliről. Washingtonban, a Capital Hilton Hotelben a büféreggeli a következőkből állt: valamilyen gyümölcs (banán, alma, vagy felkockázott ananász, dinnye), zabkása, hozzá lekvárok, magvak, aszalt gyümölcs, croissant, vaj, rántotta, kávé és tea. Minden nap volt még valami extra: másfajta péksütemény, vagy gyümölcslé, csokis keksz, ilyesmi. Itt, a panzióban (Baymont Inn, Stevensville) instant zabkását adnak (vagyis száraz zabkása, amit forró vízzel fel kell önteni, és egy perc után kész is), van kenyér, bagel, vaj, sajtkrém, főtt tojás, joghurt, lekvárok, gyümölcslé és kávé. A bagel egy kerek, középen lyukas péksütemény, kb. olyan, mint egy zsemle, de sűrűbb a tésztája és édesebb. Van kitéve egy gofrisütő is, és az előre bekevert masszából mindenki megsütheti a saját gofriját, amihez van juharszirup is. Még nem kóstoltam, de azt hiszem, holnap ki fogom próbálni. Ami nincs, és kicsit hiányzik, valamilyen felvágott, vagy virsli (vagy kolbász). A szobánkban is van kávéfőző, és az előre bekészített kávépárnák felhasználásával szoktam reggelente kávét főzni.

Néhány szó az adminisztrációról

Megvan ugye a vízumunk, beleragasztva az útlevélbe, ami arra jogosít, hogy az érvényességi ideje alatt belépjünk az országba.

Az országban tartózkodás dokumentuma (kb. mint egy tartózkodási engedély) a DS-2019 nyomtatvány, amit az útlevelünkben tartunk. Ez az iskolaév végével jár le, és azt követően 30 napon belül kell elhagyjuk az országot. Ha valami miatt a tanév meghosszabbodik (pl. hószünet lesz, vagy ilyesmi), akkor a DS-2019 lejáratát is meg kell hosszabbítsuk, és így a tartózkodásunk ideje kitolódik.

Csütörtök és péntek

A szerdai zsúfolt nap után a csütörtök sem volt lazább. Reggeli után Gyuri végig előadásokon volt, vagy Alaina-val beszélt az iskoláról. Kiderült, hogy tanárok problémái mindenütt egyformák (na jó, ez nem volt nagy meglepetés).

Közben összeraktuk az esti országbemutató anyagát, elkészítettem hozzá a prezentációt. Délután én is beültem két előadásra, az egyik a szükséges adminisztrációról, a másik a hétköznapi élet dolgairól szólt.

Este, a búcsúvacsora után mindegyik ország megtartotta a kis bemutatkozását. Igazán nagyon jó hangulatban telt az este, az indiaiak és a mexikóiak műsora különösen jól sikerült, még táncoltunk is :-)

Szerda

A szerdai reggeli után külön program volt a tanárok és külön a hozzátartozók számára. Nekünk az IIE munkatársa, szintén korábbi cseretanár, és két, nemrég visszaérkezett amerikai tanár adott hasznos tanácsokat. Egyikük, Ryan, Budapesten tanított az elmúlt tanévben. Már Pesten is találkoztunk vele májusban, egy rendkívül segítőkész, kedves ember. Sokat beszélgettünk arról, milyennek találta a magyarokat, mik okoztak nehézséget számára, és nekünk mire kell figyelnünk majd itt. Akivel teljesen egy cipőben járok, az Brittany férje, Wilton. Ő is egy jó állást adott fel azért, hogy a feleségével együtt utazzon Budapestre. Szintén nem tudja még, hogy pontosan mihez fog kezdeni, hogyan fog boldogulni egy idegen országban, miközben a házastársa dolgozik, új embereket ismer meg, új élményeket szerez. Hát, csak rajtunk áll, hogy mit hozunk ki ebből a helyzetből… :-)

Kedd

Kedden reggel meglepődve vettük észre, hogy még mindig Washingtonban vagyunk, úgy tűnik, mégis ez a valóság… :-)

Utazás

Július 28. vasárnap. Délután a rekkenő nyári hőségben búcsúzkodás a pályaudvaron… hamarosan indul a Nagy Kaland! Persze nem volt könnyű a búcsú, mindenki meghatódott. Igazából csodálkozom, hogy egész sokáig bírtuk sírás nélkül… A vonatút nekem nagyon nehéz volt, azt hiszem, akkor fogtam fel igazán, hogy elmegyünk.