Vendégbejegyzés

Ma vendégünk, Gyuri írását olvashatjátok:

Sziasztok, Olvasók!

Elnézést, hogy Éva régen jelentkezett, ennek az oka, hogy múlt héten Indianapolisban voltunk 5 napot és eredetileg úgy terveztük, hogy a hotelben lesz ideje blogot írni, de végül inkább a várost járta és anyagot gyűjtött egy nagyobb bejegyzéshez.

Szóval az indianapolisi kirándulásunk apropója az USA legnagyobb társasjátékos eseménye volt (ki gondolta volna), aminek a neve GenCon. Ez egy négynapos rendezvény, de kiderült, hogy van egy 0. nap, ami konkrétan tanároknak, könyvtárosoknak és kiskereskedőknek szól. Amikor még otthon kitaláltam, hogy ide mindenféleképpen elmegyünk, akkor úgy gondoltam, hogy addigra meglesz a jogosítvány és a saját autónkkal tudunk menni. Viszont, ahogy eddig is láttátok, ember tervez…

Mivel se jogosítvány, se rendszámtábla nem volt, ezért kénytelenek voltunk autót kölcsönözni a 3 órás útra. Hétfőn interneten megpróbáltam lefoglalni az autót, rendben is ment, egyedül az lehetett a fura, hogy nem engedtek a kártyámmal fizetni, de azt mondta az ügyfélszolgálatos, hogy majd a helyszínen rendezem. El is indultunk kedden egy órakor az autóért, de a kölcsönzőnél akadályba ütköztünk, ugyanis az autót nem adják csak hitelkártyára (credit card), nekem meg csak debit kártyám volt (kb. betéti kártya). Ha lett volna SSN-em, ami addig nem érkezett meg, akkor nem lett volna gond, de így nem tudták ideadni az autót. Ajánlottak egy másik kölcsönzőt, egy másik városban, ahol talán rugalmasabbak, de tudtunk még egy kölcsönzőt a lakásunkhoz közelebb. Először elmentünk oda, de ott leghamarabb másnap tudtak volna autót adni és ugyanez volt a helyzet a másik városban levő autókölcsönzővel is. Nem tudtunk mást csinálni, mint hazamentünk. Otthon meglepetésképpen a postaládában várt a levél az SSN-nel együtt. Újra felhívtam a kölcsönzőt, azt mondták, hogy akkor tudnak adni autót. Újra odafurikáztunk, majd ott közölte a srác, hogy most már nem tud továbblépni addig se a rendszerben, ahol a számot beírhatná, úgyhogy mégse tud autót adni. Itt már egy kicsit kezdtünk kétségbeesni, de szerencsére Christy, Alaina barátnője a segítségünkre sietett és az Ő nevére tudtunk autót kölcsönözni. Viszont mivel nem volt kis autójuk, ezért ingyenesen kaptunk egy „upgrade”-et, egy nagy fekete Chevy-t J.

Az út eseménytelen volt, a hotel az eddigi hotelek közül a legrosszabb, de a célnak megfelelt. Szerda reggel Éva bevitt a JW Marriott Hotelhez (csekély fél óra volt autóval), úgyhogy egy rövid regisztráció után megkaptam a jelvényemet (badge).

Az előadássorozat egy reggelivel egybekötött előadással kezdődött, ahol egy cég képviselője üdvözölt minket, miközben mi a finomabbnál-finomabb péksüteményeket falatoztuk. Az első előadás nagyon érdekes volt, egy Jason Pine nevű úriember tartotta, akinek a cége azzal foglalkozik, hogy tanároknak szervez konferenciákat, ahol olyan játékokat mutatnak be, amiket órára is be lehet vinni. Ő leginkább a felismerés sebességének fontosságát és az asszociációs készségek fejlesztését hangsúlyozta ki. Nagyon sok jó játékot láttunk, néhányat ki is próbáltunk.  Az egyik célom, hogy az iskolában kialakítsak egy társasjáték klubot és ahhoz elég sok segítséget adtak/adnak.

Mivel az első előadás délig tartott, ezért utána volt egy óra szünet. Ebéd helyett inkább járkáltam, hogy parkolóhelyeket keressek és megismerjem a környéket.

A délutáni előadások közül az első borzasztóan pocsék volt, ugyanis 60 perc alatt az előadó „bemutatott” 60 játékot, amit be lehet vinni órákra. Ezzel nem is lett volna gond, de néha olyan badarságokat mondott, hogy a 4 órás játékot nyugodtan vigyük be órára, majd óra végén megjegyezzük, hogy ki hol állt (megjegyzés: a játék kismillió fakockából és rengeteg kártyából áll, csak újra kirakni vagy fél óra lenne – szakértőknek: Dominant Species).  A másik két előadás viszont nagyon jó volt, még több tippet kaptunk, hogy miket lehet bevinni az órára úgy, hogy közben el is mondhassuk, hogy tanultunk, nem csak játszottunk.

Összességében véve nem bántam meg, hogy bevállaltam a 0. napot, de őszintén szólva, többre számítottam. Mindenesetre rengeteg ötletem van, csak legyen időm és energiám a megvalósításokra is.

(U.i.: Jason Pine weboldala (Sharp as a Tack): http://www.sharp-as-a-tack.com/about3.html )