Ügyintézés, egyebek

Hétfőn délelőtt kicsit kipihentük magunkat, és kora délután bementünk az iskolába. Alaina körbevezetett minket az épületben, bemutatott a titkárnőnek, bevitt az osztályterembe. Minden létező anyagot átadott Gyurinak, amire szüksége lehet, megmutatta az elektronikus naplót, ilyenek. Aztán megjött Suze is, a mentor tanár, vele is átbeszélték, mit kell tanítani szeptembertől. Közben én utánaolvastam a jogosítvány megszerzésének, kinyomtattam néhány iratot. Este Gyuri visszament a panzióba, engem pedig áthívtak tévézni. Néhány tanárnő hétfőnként össze szokott jönni Alaina-nál, és megnézik a Nagy Ő című valóságshow aktuális adását. Nagyon jól éreztük magunkat, a tanárok itt is pont olyanok, mint otthon: ha többen összejönnek, előbb-utóbb az iskoláról lesz szó... Többet beszélgettünk, mint amennyit tévéztünk, az biztos. Suze nagyon aranyos volt, felajánlotta, hogy kölcsönad néhány bútort, amit nem használnak. Imád vásárolni, úgyhogy majd elvisz néhány üzletbe, amint beköltöztünk, és segít megvenni néhány dolgot.

Kedden indultunk ügyet intézni, Suze vitt el minket, Alaina már csomagolt. Először az SSN-t próbáltuk megszerezni. Kiderült, hogy mivel én a jelenlegi állás szerint nem dolgozhatok, ezért nekem nem is lesz ilyen számom. Gyuri megkapja, viszont a kártyát postán fogják küldeni. Ezután mentünk jogosítványt szerezni, bár sejtettük, hogy nem lesz egyszerű. Valóban, Gyuri az SSN nélkül nem kaphatja meg, tehát meg kell várjuk, amíg megérkezik a kártyája, és aztán visszamenni a jogosítvány miatt. Nekem elindították az ügyintézést, de az elektronikus adatbázisban még nem szerepelnek az adataim, ezért nem tudták befejezni. Most várnom kell néhány napot, amíg a rendszerben megjelenek, és utána visszamenni a jogosítványért. A biztosítótársasághoz is elmentünk érdeklődni, de a jogosítvány nélkül nem köthetünk biztosítást a kocsira. A nemzetközi jogosítvány arra jogosít, hogy vezessünk olyan autót, ami biztosítva van, vagy például bérelt autót, de a sajátunkat sajnos nem. Most abban bízunk, hogy még a héten el tudjuk intézni legalább az én jogsimat. Jövő héten kedden kell mennünk Indianapolisba, ott lesz Gyurinak egy konferencia. A szállást már lefoglaltuk, és az volt a terv, hogy autóval megyünk, legrosszabb esetben bérelnünk kell egyet.

Sikerült vennünk egy feltöltőkártyás telefont, így most már elérhetőek vagyunk az ismerősök számára.

Kedden délután volt Alaina búcsúbulija. Hát, bulinak nevezni mondjuk túlzás, a tóparton az egyik felkapott pizzériában jött össze pár tanár az iskolából. Mindenki örült nekünk is, Gyurin kívül még három új angoltanár lesz szeptembertől, úgyhogy sok a változás a suliban is. Persze, ugyanúgy mint otthon, volt aki kedvesebb volt, volt aki kevésbé. Úgy láttam, hogy mi sokkal nehezebben jöttünk el otthonról, vagy inkább a mi barátaink/kollégáink sokkal inkább ragaszkodnak hozzánk, mint Alaina-hoz a kollégái. Ebben biztos az is szerepet játszik, hogy itt sokkal többet költöznek az emberek, állást változtatnak, stb., nem alakulnak ki olyan szoros kapcsolatok, mint amit mi megszoktunk. 

Alaina szerdán elutazott a szüleihez, ezért kiköltöztünk a panzióból, és áthoztuk a bőröndöket az ő házába. Itt lakik a kolléganője, Christie, és a barátja Lloyd. Kicsit szűkösen leszünk négyen, de csak öt napról van szó. Nagyon fura volt elválni Alaina-tól. Bár személyesen még csak tíz napja ismerjük, rengeteg időt töltöttünk vele, és nagyon megszerettük. Sokat segített nekünk, és igazán csak ő fogja tudni, hogy milyen érzés nekünk itt egy idegen környezetbe beilleszkedni. Remélem, hogy jól fogja érezni magát Magyarországon, és neki is olyan sokan fognak segíteni, mint nekünk itt.