Szolgálati közlemény!

Elöször is minden kedves blogolvasónak Boldog Új Évet Kívánunk!

A következö napokban kicsit megritkulnak majd a posztok, ugyanis Las Vegasban nem valószínü, hogy lesz internetünk.

Igen, tudjuk.

Mi is utáljuk magunkat :).

San Diego - második nap

Egy kicsit csalóka a poszt címe, mert San Diegoban voltunk a legkevesebbet :).

1, Végre kaptunk a hotelben reggelit! Persze nem kell sokra számítani, volt némi péksüti és narancslé, de aki a kicsit nem becsüli... Reggeli után a San Diego Safari Parkba mentünk, ami kb. fél órányira volt autóval. Itt részt vettünk egy kisebb túrán, ahol láthattunk struccot, orrszarvút, különbözö gazellákat és antilopokat. Bár nem választottuk a drágább opciókat, ahol testközelböl lehetett fényképezni az állatokat, de így is nagy élmény volt.

2, Délután Carlsbadban látogatást tettünk a GIA-nél (nem CIA! :)). Ez az Amerikai Drágaköintézet és van saját múzeuma, ahol rengeteg ékszer és drágakö van kiállítva. Az egyetlen furcsaság az volt, hogy olvastunk Magyarország egyik nagyrabecsült höséröl, Dávid Zoltánról, aki ékszerész és lovag. Kicsit utána kellett járnunk ennek az "esteemed hero"-nak, de itt egy link angolul, hogy ki is ö: http://www.zoltandavid.com/sir-zoltan-david.html

3, Carlsbadban még egy utolsó pillantást vetettünk az óceánra és Gyuri csak belement térdig :).

4, Az estét San Diego La Jolla (ejtsd Ja Hojja:) negyedében zártuk. Ez egy kicsi mexikói falucska, rengeteg turistával és egy csodaszép parttal, ahova sajnos a tömeg miatt nem jutottunk le. Itt vacsoráztunk Alfonso mexikói éttermében.

Képek!

Los Angeles - San Diego

Egy Rejtö regény is kezdödhetne így: két magyar sétál egy amerikai város japán kertjében kínaiak között, miközben a háttérben szól a skót duda :). Igazi internacionális-interkulturális élmény volt a tegnap :).

Akkor jöjjenek sorban az események:

1, Reggel összepakoltunk és indulás elött tettünk még egy utolsó sétát a Hollywood Bouleward-on. Ezúttal kisebb volt a tömeg, de még így sem sikerült kínai turistacsoportok nélkül megúszni :). Pedig azt hittük, hogy vasárnap reggel majd milyen kihalt lesz az utca, de úgy látszik sosem az. Fényképeztünk néhány csillagot és lábnyomot, majd elhagytuk az "angyalok városát".

2, Két óra múlva megérkeztünk San Diegoba, ahol az aznapi úticélunk a Balboa Park volt. Ez egy hatalmas park (beszteroidozott városliget), ahol dottóhoz hasonló kisvonatok szállítják az embereket (ök "tram-nek" nevezik, de azt mi általában villamosnak fordítjuk). Itt több múzeum is megtalálható, illetve vannak szabad, füves területek a piknikezni vágyóknak.

3, Az elsö múzeum, amit megnéztünk, az Automotive Museum volt. Nagyrészt a Corvette-ek domináltak, de láttunk motorokat, elektromos autót, illetve egy olyan kocsit, amivel megállás nélkül napokig lehet menni. Volt beépített zuhanyzója, vécéje, vasalódeszkája, sütöje, söt még kereket cserélni is lehetett rajta, anélkül, hogy megállt volna.

4, Ezután következtek a nemzetközi házak. Ezek kis házacskák, amelyekben egy-egy nemzet lakik. Rögtön el is kezdtük keresni a magyar házat. Már éppen kezdtük feladni, amikor megláttuk egy ajtó elött a magyar zászlót és a feliratot: House of Hungary. Odabent nagyon kedves san diego-i magyarok fogadtak bejglivel és forralt borral. Jól esett egy kicsit magyarul beszélni idegenekkel, viszont annyira meg voltunk illetödve, hogy teljesen elfelejtettünk képet csinálni. Elbeszélgettünk Magyarországról, a helyi második és harmadik generációs magyarokról, illetve kaptunk tanácsot, hogyy mit érdemes megnézni San Diegoban.

5, A magyar ház után egy csodaszép japán kertben folytattuk utunkat. Ide szürödött át a skót dudások muzsikája, ami remek háttérzene volt. Rögtön ki is találtuk, hogy otthon japán kertet csinálunk mi is vízeséssel és koi ponty medencével :). A kert után megkóstoltuk a szomszéd japán pavilonban a japán csirkelevest és a teriyaki csirkét, de nem lett a kedvencünk egyik sem (a levesnél ez inkább a benne levö hínár mennyiségének volt köszönhetö).

6, Egy újabb séta után megnéztünk még egy modellvasút kiállítást. Néhány éve Keszthelyen láttunk hasonlót, ami valószínüleg azért tetszett jobban, mert míg a badacsonyi vasútállomás ismerös volt, addig a Santa Fé-i teljesen idegen. Aranyosak voltak a kis életképek, de összességében egy magyarnak talán a keszthelyi vonzóbb.

7, Eddigre már besötétedett és az utolsó kisvonattal visszamentünk a parkolóba, majd irány a szállás. Most egy nagyon klassz hotelban vagyunk, ahol bár van némi gond az internettel, de minden szép tiszta és van hütö és mikró is.

Képes kiegészítés:

Los Angeles - második nap

A mai nap kifejezetten mozgalmasra sikeredett. Varázspálcával kezdtünk, majd a végén festményekkel fejeztük be.

1, A reggeli ma kimaradt, ami később érződött is Gyuri hangulatán, de sietni kellett, mert 8:30-kor indult a Warner Brothers stúdió-néző túránk. Itt már egy nagyobb golfkocsival vittek minket körbe és a Sonyval ellentétben itt sok volt az állandó díszlet. Fényképezkedtünk a Jóbarátok sorozat kávézójában, láttuk Star's Hollow főterét a Szívek szállodájából és bemehettünk a The Big Bang Theory és a Mentalista díszletei közé. A túra több, mint 2 órás volt és nagyon jól éreztük magunkat.

2, Autóval végigmentünk a Mulholland Drive-on, ahol megálltunk lefényképezni a Hollywood feliratot és Los Angelest.

3, Gyuri egy kicsit megnyugodott, amikor egy Counter nevű étteremben sikerült megebédelnünk. Itt kiszúrtunk egy celebet, az LMFAO együttes egyik tagját, Redfoo-t (igen, nekem sem volt fogalmam, hogy ki az, de Gyuri kiszúrta a jellegzetes leopárdpettyes szerkóját és fehér hipszter szemüvegét). Nem egy George Clooney, de be kellett érnünk ennyivel.

4, Délután a Getty múzeumba mentünk el. Kicsit sok időbe telt, mire sikerült bejutnunk, de messzemenően megérte. Egy kisebb HÉV-szerű vonat vitt fel minket a múzeumhoz, ami több épületből áll. Maguk az épületek is lenyűgözőek, de van egy csodaszép kert is, a kilátásról nem is beszélve. Miután bebarangoltuk a komplexumot, megnéztünk 3 kiállítást, egyet a tengeri felfedezések művészeti ábrázolásairól, egyet mitológiai rajzokról és egyet európai festményekről és szobrokról. Ezeken kívül még voltak további kiállítások is, de sajnos már így is eléggé elfáradtunk.

5, A napot a mosodában zártuk, ugyanis sajnos nincsen két hétre elegendő tiszta ruhánk, ezért be kellett iktatni egy ilyen programot is. Mondjuk autentikus amerikai élmény :).

És akkor a képek (előre bocsátom, most egy kicsit több van):

Santa Barbara - Los Angeles

És megérkeztünk az angyalok városába :). Nade, csak szépen sorjában.

1, A hotel melletti remek kis étteremben elfogyasztott reggeli után indultunk Santa Barbarából. A kb. két órás út megint az óceánparton és hegyek között vitt minket. Az út keresztülvitt minket Malibun, ahol gyönyörű villákat láttunk (tutira nem volt olcsó egyik sem).

2, Megálltunk Santa Monicában, ahol sétáltunk egyet a parton és a sétálóutcán is. Itt nagyrészt éttermeket és drága butikokat láttunk.

3, Szerencsésen bejutottunk egy Sony stúdió túrára, ahol meglátogattuk többek között a The Goldbergs és a Men at Work forgatási helyszíneit (mindkettő elég új tv-sorozat, nem tudom, hogy otthon van-e már tévében). A vezetőnk remek hangulatot csinált, sajnos nem lehetett sok fényképet csinálni, így kimaradt a hangstúdió és a hangeffekteket készítő szakemberek (foley artist) stúdiója. Ez utóbbi tele volt egy csomó "kacattal" és megtudhattuk, hogy a magnókazetta szalagja milyen remekül visszaadja a falevelek zörgését.

4, A szállásunk egy kissé lepukkant hely (7 csillagos motel - komolyan ez a neve :)). A szoba nem túl bizalomgerjesztő és ráadásul a főút mellett van, úgyhogy elég nagy a forgalom éjszaka. Miután elfoglaltuk a szobánkat, tettünk egy sétát a Hollywood Boulevard-on, ahol a talpunk alatt voltak a híres csillagok.

Képek (plusz pont annak, aki felismeri az autót az utolsó képen :)

Morro Bay - Santa Barbara

Egy újabb "kontinentális reggeli" után újra nekivágtunk az útnak.

1, Először megálltunk lefényképezni a Morro Rockot még Morro Bay főterén.

2, A második megállónk egy Los Osos nevű kis falucska volt (végül nem tudtuk eldönteni, hogy Muronyra, vagy Kamutra hasonlít inkább).

3, San Luis Obispoban megnéztük a helyi templomot, illetve ettünk egy remek reggelit. Ugyanitt bementünk egy édesség- és üdítőboltba, ahol feltöltöttük kiapadt készleteinket :).

4, Úton Santa Barbara felé megálltunk egy helyen, ahol 30.000 monarch lepke telel.

5, Santa Barbarában megnéztünk egy tengeri állatok kiállítást. Sajnos Gyuri kevésnek találta a bálnák számát, de kis cápákat lehet simogatni.

6, Ezután megnéztük a bíróság épületét, aminek a tornyából csodaszép kilátás nyílt a városra és a környékbeli hegyekre.

7, Végül egy mexikói gyorsétteremben vacsoráztunk, majd megérkeztünk a mai szállásunkra.

Holnap irány LA!

És a képek:

Monterey -Morro Bay

Ezen a napon nagyrészt a természeti látnivalókra helyeztük a hangsúlyt, ugyanis a múzeumok nagyrészt zárva vannak 25-én.

1, Monterey-ben a kontinentális reggeli után (zacskós péksütemény + alma) megnéztük a Cannery Row-t, ahol a konzervszardíniákat készítették, illetve egy Steinbeck kisregény is itt játszódik.

2, Carmelben megnéztünk egy kis spanyol bazilikát.

3, A Point Lobos Nemzeti Parkban tettünk egy, a tervezettnél kicsit hosszabb sétát. A túraútvonal nagyrészt az óceán mellett vezet és gyönyörű.

4, Az 1-es számú főúton autóztunk tovább, ami szinte végig az óceán mellett halad.

5, Megálltunk egy kisebb vízesésnél (McWay Falls) és láttunk vonuló bálnákat (igazából nem sokat látni belőlük, de nagy élmény volt).

6, A naplementét egy csapat elefántfókával néztük végig San Simeon környékén.

7, A szállásunk Morro Bay-ben volt és szerencsére nyitva találtunk egy kínai szabadfogyasztásos éttermet is.

Jöjjenek a képek:

San Francisco - Monterey

Egy kicsit későn indultunk a hotelből, hogy reggel még tudjunk beszélni a családjainkkal. Kicsit furcsa így hó nélkül a Karácsony, de úgy hallottuk Magyarországon sincsen ez másképp.

Események:

1, Kis eltévedés után eljutottunk a Cartoon Art Museumba, amit semmiféleképpen nem akartunk kihagyni, mert egy Sandman kiállítás volt ott. Gyurinak nagyon tetszett :).

2, A reptéren felvettük a kölcsönzött autót, ami egy Toyota Yaris (azt hittük egy kicsit nagyobb lesz :)).

3, Megnéztük a Googleplexet és az Apple főhadiszállását.

4, Karácsonyi ebéd az In'n'Out Burgerben.

5, Monterey felé megálltunk egy nemzeti parknál, de az zárva volt. (Viszont volt egy tábla, ami leírta, hogy mit kell tennünk, ha hegyi oroszlánnal találkozunk. Szerencsére megúsztuk.)

6, Santa Cruzban megálltunk megnézni az óceánt. Még megvan.

7, Olyan 6 óra körül érkeztünk meg Monterey-be, ahol nagyon klassz szállásunk volt kandallóval.

8, A karácsonyi vacsorát egy Round Table nevű pizzériában költöttük el (már csak kb. az volt nyitva :)).

Képek: (a tovább után)

San Francisco - második rész

Tegnap már önállóan jártuk a várost, aminek az lett az eredménye, hogy egy kicsit korán kidőltünk.

Jöjjenek a látnivalók:

1, Az eredeti terv egy csokiüzem meglátogatása volt, de mivel nem jelentkeztünk be előre, így csak a délutáni vezetés várólistájára kerülhettünk fel. Mivel amúgy sem voltak túl kedvesek, ezért inkább ezt a programpontot teljesen kihagytuk.

2, Megnéztük az SS Jeremiah O'Brien hadihajót, ami egy múzeum is egyben. Nagyon klassz volt.

3, Ettünk az utcán rántott halat és garnélát.

4, Megnéztük a Cable Car Museumot.

5, Barangoltunk Chinatownban (néhol teljesen józsefvárosi piac érzésünk volt :)).

Képek: (a tovább után)

Nyugati parti kirándulás: elsö nap - San Francisco

Néhány hónapja döntöttünk úgy, hogy a téli szünetet az Államok nyugati partján fogjuk tölteni. Sajnos az utazás nem egy olcsó mulatság, ezért komoly tervezés előzte meg az utat, hogy a lehetö legolcsóbban tudjunk kalandozni. Erről az útról fogok röviden beszámolni lehetöleg minden nap és utólag fogom a posztokat frissíteni több képpel (és kijavítom a hosszú "ö"-ket is :)). (megtörtént :-) )

Szóval az elsö napon sétáltunk egyet a San Francisco belvárosában, mielőtt Ryan Smith, egy 2012/13-as Fulbrightos tanár fel nem vett minket.

A program a következö volt:

1, Séta a Golden Gate Parkban (nagyon szép).

2, Séta az óceán partján (lenyűgöző).

3, Fényképezés a dombokról és a Golden Gate híd lábánál.

4, Ebéd a Fisherman's Wharfnál (clam chowder savanyúkenyér cipóban).

5, Esti séta a belvárosban és egy mozi.

Zsúfolt nap volt, de mára is jó terveink vannak.

És akkor jöjjön néhány kép. (a tovább után)

Gyors helyzetjelentés.

Minden oké, jól vagyunk, csak egy kicsit behavazódtunk (a szó minden értelmében :)).

Most egy kéthetes túrát kezdtünk el a nyugati parton, majd próbálunk jelentkezni a föbb állomásokról.

Ma megérkeztünk San Franciscoba, egyelöre csak a hotelszobáról van kép.

És van mit ennetek?

Akik ismertek, tudjátok, hogy soha nem voltam különösebben jó szakács. Sőt, az utóbbi időben elég ritkán főzőcskéztem, bár mindig szerettem új recepteket kipróbálni. Nos, itt most számtalan lehetőségem van a főzésre és az újdonságok kipróbálására is. Hagyományos magyar alapanyagok csak korlátozottan állnak rendelkezésemre. Van ugyan pirospaprikánk, kolbászunk, tarhonyánk és csigatésztánk is (a pálinkát ki ne hagyjam!), de például majorannát még nem sikerült találnom, és petrezselyem sem kapható, csak pasztinák, ami ugyan ránézésre kísértetiesen hasonlít a petrezselyemgyökérhez, de az íze egész más. Akik éltek már huzamosabb ideig külföldön, tudhatják, hogy a másik lehetetlen küldetés a túró. Leginkább a cottage cheese vagy a mexikói queso fresco hasonlít rá, de sajnos elég kevéssé. Készítettem már „túrós” palacsintát cottage cheese, és „túrós” csuszát queso fresco felhasználásával, de sajnos az ételek eredeti ízvilága alig volt felismerhető. A palacsintasütés egyébként is veszélyes tevékenység, első alkalommal igen rövid idő alatt felfedeztem, hol található a füstjelző a lakásban, pedig még csak a harmadik palacsintánál tartottam J

Az első hó

Amikor megérkeztünk Michiganbe, az itteniek rémtörténeteket meséltek a télről. Na jó, lehet, hogy nem rémtörténeteket, de azt mindenki megemlítette, hogy a tél kemény Michiganben. Ráadásul mi nagyon közel vagyunk a tóhoz, ami jelentősen befolyásolja az időjárást. Sokszor előfordul, hogy a nagy vízfelület hatása miatt egész más az idő itt, mint néhány tíz mérfölddel beljebb. Ezt a tó hatásának nevezik (Lake effect), és nagyjából azt jelenti, hogy „bármi előfordulhat”. Van, amikor hózáporokat vagy viharokat okoz a tó, és van, amikor épp ellenkezőleg, eltéríti vagy felemeli az erre tartó légáramlatokat, amelyek aztán a szárazföld belsejében csapnak le. Mi most egy havazást tanulmányozhattunk közelebbről. 

Ösvény a bejáratig

Utazás északra

Az elmúlt hétvégén kihasználtuk az utolsó őszi hétvégét, és Michigan állam északi részébe utaztunk. A célpontunk Traverse City és környéke volt.

A vasárnapi séta képei

Vasárnap - kihasználva a ragyogó őszi időt - elmentünk a közeli világítótoronyhoz sétálni egyet. Az itt készült képek következnek. 

A Michigan-tó

A Coca-Cola világa

Figyelem! A következőkben elmerülünk a fogyasztói társadalom jelképének számító Coca-Cola világában. Azon kedves olvasóink, akiknek a gyomra ezt nem veszi be, kérem, ne lapozzanak!

A CNN központjában

A CNN (Cable News Network) a világ első hírtelevíziója, ami napi 24 órában szolgáltatja a híreket és információkat a világ minden pontjáról. A csatornát 1980-ban alapította a médiamogul Ted Turner Atlantában. A társaság központja ma is itt van, és nyitva áll az érdeklődők előtt.

Ted Turner édesapja a hirdetőtábla-üzletből gazdagodott meg. Fia 24 évesen vette át az üzletet, és építette tovább a birodalmat. Előbb rádiócsatornákat vásárolt, aztán kitalálta a folyamatos hírszolgáltatást nyújtó kábeltévé csatornát, a CNN-t. A számítása bejött, a CNN szárnyalt, azóta már számos tévécsatornát alapított/vásárolt, és az USA egyik leggazdagabb emberévé vált.

A CNN teljesen új volt a maga nemében, korábban más nem gondolt arra, hogy az embereket napi 24 órában érdekelnék a hírek. A sztori tipikus esete annak, hogy minden kínálat megteremti a maga keresletét :-) Az USA több pontján és a világ számos városában dolgoznak a CNN riporterei azon, hogy mindig legyen mit bemondani a tévében.

A bejárat előtt

Atlanta

Az elmúlt hétvégén három napot Atlantában töltöttünk, továbbképzésen. Hála a Fulbright amerikai csapatának, családtagok is mehettek. Nagyon jó volt találkozni a többi cseretanárral és a segítőinkkel, akinek ezúton is köszönet a színvonalas programokért. 

Repülővel mentünk... szép, ugye?

Filmajánló - Monsieur Lazhar

Már régóta terveztem, hogy megnézem ezt a filmet, és most el is jött az ideje. Nem egy vidám történet, erre ne is számítson senki. Egy montreal-i általános iskola egyik tanárnője öngyilkos lesz az osztályteremben. A sokkhatás után helyettes tanárt keresnek a gyerekeknek, és jelentkezik egy algériai bevándorló, Lazhar tanár úr. A történet látszólag arról szól, hogyan tud segíteni a gyerekeknek feldolgozni szeretett tanárnőjük halálát, valójában azonban ez Lazhar tanár úr története. A film folyamán szépen lassan megismerjük az ő életének titkait, nehézségeit, látjuk, hogyan tud (vagy nem tud?) beilleszkedni egy számára idegen kultúrába, hogyan fogadják el lassan a kollégák az eleinte csodabogárnak tartott férfit. Sajnos azonban az élet nem habostorta, és itt sem lesz happy end. Azt hiszem, nagyon emberi ez a történet abban az értelemben, hogy mindenkinek az életében történnek jó dolgok és rossz dolgok is, sokszor a rossz dolgok nagyobbak, megrázóbbak, de mindig ott van rengeteg apró jó dolog, amelyek ránk mosolyognak, ha képesek vagyunk meglátni őket. Ez történik a filmben a gyerekekkel, és ez történik a tanár úrral is. 

Lazhar tanár úr karaktere, egyénisége belengi az egész filmet valami melankolikus jósággal, szerénységgel, türelemmel, elfogadással. A többi felnőtt szereplő inkább csak asszisztál ehhez. A gyerekszínészek viszont hihetetlen könnyedséggel és átéléssel játszanak, a film néhány kulcsjelenete az ő vállukon nyugszik. 

A film Kanadában több díjat nyert, és 2012-ben jelölték a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjra is. 

Kinek ajánlom: azoknak, akik nem bánják, ha a történet lassan folyik, inkább elgondolkodtató, mint eseménydús, ahol érdemes a szereplők színészi játékára figyelni, és hagyni, hogy beszippantson a film sajátos, keserédes hangulata. 

Filmajánló - Ízlés dolga

Francia történet teljesen különböző emberekről, akik valamilyen véletlen folytán egymásba botlanak… és milyen jól teszik! Egy vidéki gyárigazgató, akitől mi sem áll távolabb, mint a bohém művészélet, egy kiégett negyvenes színésznő, tehetséges, de el nem ismert képzőművészek, kiugrott rendőrből lett testőr, a naív sofőr és a pultosnő… mind-mind olyan karakterek, akik önmagukban talán nem érdekesek, de a többiekkel való kapcsolatuk nagyon is az. Édes-bús történet arról, hogy attól, hogy valaki más, mint mi vagyunk, még érdemes lehet megismerni, sőt! A film végén a legnagyobb csalódás éppen azt a szereplőt éri, aki annyira el van telve a saját elképzeléseivel, hogy meg sem hallja mások szavait, és nem hajlandó kicsit sem változtatni a véleményén.

A francia film (eredeti címe: Le goût des autres, angolul The Taste of Others) 2000-ben több európai filmszemlén is díjat nyert, és 2001-ben Oscar-díjra jelölték a legjobb külföldi film kategóriában.

Kinek ajánlom: annak, aki szereti a francia filmeket, érdeklik az emberi sorsok, értékeli az apró utalásokat, nem zavarja, ha a történet nem „kerek”, és nyitva hagy néhány kérdést, igazi embereket szeret látni és nem szuperhősöket. 

Néhány kép Chicagóról

Sajnos a hétvégén nem volt idő részletesebb városnézésre, de a kocsiból azért szétnéztünk, és készítettünk néhány képet.

Nagyon nagy volt a forgalom mindenütt, nem is tudom, hogy GPS nélkül, térkép alapján hogy boldogultunk volna. Így viszont mindenhová könnyen odataláltunk. Legközelebb azonban vonattal megyünk, és a tömegközlekedést használjuk, mert autóval sokkal több időt vesz igénybe, és parkolóhelyet sem könnyű találni. 

Kolbász Amerikában?

Hétvégén Chicago környékén jártunk, részben kártyaversenyen, részben bevásárolni.

Van egy jó kis üzlet Chicago egyik külvárosában, ahol magyar termékeket (is) árulnak. Az üzlet tulajdonosa egy magyar származású család. A honlapjukon szereplő leírás szerint Bende Miklós 1935-ben nyitott egy kis élelmiszerüzletet Budapesten, majd később Miskolcon. 1956-ban emigrált a családjával, és nem sokkal ezután Chicago-ban megnyitotta első amerikai üzletét. Az otthonról hozott technológiával készítik ma is saját húsüzemükben a kolbászt, szalámit, füstölt húst, felvágottakat; és sok terméket importálnak nemcsak Magyarországról, hanem több (kelet-)európai országból. Jelenleg két üzletük működik, illetve a honlapjukon keresztül lehet rendelni tőlük (www.bende.com). 

Fernwood botanikus kert

Szombaton gyönyörű őszi időnk volt, szikrázó napsütésben indultunk kirándulni a közeli Fernwood botanikus kertbe. A kert kb. 30 perc autóútra van tőlünk. A kert történetéről annyit, hogy 1941-ben egy házaspár vásárolt területet itt, a St. Joseph folyó mentén, és igyekeztek megőrizni a természetes állapotokat. 1964-ben lett nyilvánosan látogatható a kert, és azóta vásároltak még területet és különféle tematikus ösvényeket alakítottak ki. A botanikus kertben van egy kis gyűjtemény az őshonos növény- és állatfajokról, fotókiállítás, kávézó és ajándékbolt. És a gyönyörű kertek, amiről következzen néhány fénykép.

Grand Rapids - GrandCon

Múlt hétvégén Grand Rapids-ban voltunk, ismét társasjátékos találkozón. Sajnos most nem sok időnk volt a városnézésre, pedig érdemes lenne alaposan körülnézni. 

Grand Rapids Michigan állam második legnagyobb városa volt, Detroit után. Azonban az utóbbi években Detroit népessége rohamosan csökkent, mivel a válság miatt nagyon sok üzem bezárt, a város a csőd szélén áll. Grand Rapids pedig most is folyamatosan fejlődik, az agglomerációban több mint egymillió lakos él. 

forrás: Wikipédia

Vidám napok: Szerda

Megint Gyuri vendégeskedik.

Van egy teóriám miszerint ha egy héten több jó nap van, mint rossz, akkor az egy jó hét (én már csak ilyen egyszerű gyerek vagyok :)). A héten kiszámoltam, hogy 5 jó nap van egy héten és mindjárt el is mondom miért.
1, Szerda: Kalamazoo-ba járok ilyenkor kártyázni (Android Netrunner, nem póker), erről lesz szó ebben a posztban.
2, Csütörtök: Berrien Springs-ben találtunk kettlebell edzőt :).
3, Péntek: kéthetente SSR.
4, Szombat-vasárnap: ezeket ugye nem kell magyarázni.

Szóval jöjjön egy képes beszámoló a szerdákról. Különösen ajánlom rheinfuss komámnak és thaushurnak (ha olvas minket :).

Könyvajánló: John Grisham - Az ártatlan ember

Sziasztok! A mai napon egy könyvajánlóval jelentkezem. 

Otthonról egyáltalán nem hoztunk könyveket (a súlykorlát miatt), és a berendezkedésünk után nem sokkal valami olvasnivalóra vágytam. Egy használtcikk-kereskedésben találtam John Grisham: The Innocent Man című könyvére. Valami izgalmas bűnügyi regényre vágytam, így esett a választásom erre a könyvre. Bár nem hallottam róla korábban, a fülszöveg felkeltette az érdeklődésemet. 

A kórházban

Tegnap első kézből szereztünk tapasztalatokat az amerikai egészségügyi ellátásról. Nem kell megijedni, nincs nagy baj, csak egy gyógyszert kellett szereznünk... de kezdem az elején.

Biztosan sokan tudjátok, hogy az USA egészségbiztosítási rendszere eltér a magyarországitól. Rengeteg biztosítótársaság működik, amelyek szerződésben állnak egyes orvosokkal, kórházakkal. Mindenki megválaszthatja, hogy melyik biztosítónál, milyen körű biztosítást köt, annak megfelelően fizet rendszeres díjat. Így jogosult lesz ellátásra a biztosítóval szerződött egészségügyi szolgáltatónál. A díj összege attól is függ, hogy vállal-e önrészt (co-payment), és milyen összegben. Egy kedvezőtlen feltételekkel bíró biztosítás esetén egy komolyabb kórházi kezelés súlyos összegbe kerülhet a betegnek. 

És megjöttek a gyerekek...

Gyuri újabb vendégbejegyzése.

Szóval eljött szeptember első hete. Hétfőn még munkaszüneti nap volt (Labor Day, ami nem május elsején van :), úgyhogy csak kedden kezdődött a nagyüzem. Az igazgató úrtól kaptunk egy levelet, hogy az első napon lehetőleg sétáljunk a folyosókon és a parkolóban, ezzel is elriasztva a végzősöket a gólyák nagymértékű "szivatásától". A módszer működött, nem volt semmi probléma.

Az én órarendem a következőképpen néz ki: 1. óra Freshman English, azaz 9-es angol, 2. óra World Literature (világirodalom) a végzősökkel, utána szeminárium szintén végzősökkel, majd a 3., 4. és 6. órák megint Freshman English tanórák. Az 5. órám a prep, ami kb. egy lyukasóra. Szóval a napi 5 órámból 4 teljesen egyforma, úgyhogy egyrészt egy kicsit néha unalmas, hogy a 6. órán is pontosan ugyanazt mondom el, mint az elsőn, viszont addigra már általában sokkal jobban megy, mint az első órán :). Az első óra 7:40-kor kezdődik, az utolsó óra pedig 14:35-ig tart, kivéve szerdán, amikor az első órán mindig értekezlet van és aznap nincsen szeminárium.

Visszatérve az első napra, az első órákon kiosztottam a féléves tervet és elmondtam, hogy mit fogunk tanulni, milyen könyveket kell elolvasni, mikor vannak a fogadóóráim (igazából ilyenek nincsenek, csak általában bent vagyok 7 órától egészen 15:10-ig, úgyhogy olyankor tudnak jönni hozzám a diákok, szülők). Egy osztályban általában 22-29 diák van, úgyhogy összesen kb. 125 diákkal találkoztam az első napon. A kilencedikesek elég unalmas társaság, nagyrészt némán hallgattak, a végzősök viszont annál többet jártatták a szájukat, de nem voltak tiszteletlenek és tudomásul vették a "játékszabályokat". Talán a szemináriumot élveztem a legjobban, ott a végzősök már nagyrészt tudták a dolgokat, ezért sok újat nem tudtam mondani nekik, ők viszont annál többet kérdeztek Magyarországról, az iskoláról és rólam.

A második napon még mindig nem kezdtük el a tananyagot a szó szoros értelmében, inkább bizonyos "jégtörő" játékok segítségével próbáltam megtanulni a nevüket, illetve beszéltünk az írás folyamatáról. A végzősökkel pedig elkezdtük az első feladatukat, ami egy úgynevezett College Application Essay, azaz egy esszé az egyetemi/főiskolai felvételihez. Nem egyszerű kívülállóként egy másik ország felsőoktatásába való bejutáshoz segítséget adni, de igyekeztem nagyon utánajárni a dolgoknak, úgyhogy nem érzem magam teljesen inkompetensnek, amikor erről kell beszélni. Mindenesetre már itt láttam, hogy a kilencedikeseket könnyebb rávennem, hogy dolgozzanak, de az órákon inkább a végzősök lesznek aktívabbak.

A harmadik napon már elkezdtük a tananyagot, a kilencedikesekkel a Hobbit egy fejezetében a helyszínt és légkört elemeztük (pontosabban settings, de nem tudok jó magyar kifejezést rá), a végzősökkel folytattuk az esszét. A szemináriumon pedig volt tűzriadó és tornádó riadó gyakorlat, ami azért volt mókás, mert a tornádónál a folyosókra, a tűznél meg az utcára menekülünk, de azt nem tudtuk meg, hogy ha tornádó idején ég az iskola, akkor mit kell tenni. Arról nem is beszélve, hogy ha cápanádó lesz, akkor teljesen tanácstalanok leszünk :).

Pénteken SSR-t tartottam (lásd előző bejegyzés). Mivel szemináriumon úgyis olvasni kellett, ráadásul ez a nap volt Picture Day, amikor minden diákot lefényképeznek az évkönyvbe, ezért többen tanácsolták, hogy ez legyen az első SSR napom. 5 órán keresztül olvastam, őszintén szólva egy kicsit meg is untam a végére, de jó volt. A diákok csendben voltak, nem kellett fegyelmezni őket, hamar elrepült a nap.

Ennyi lenne az első hét összegzése, a második héttől már novellákat fogunk elemezni a kilencedikesekkel, a végzősökkel pedig az esszé után elkezdünk néhány világirodalmi teremtésmítoszt vizsgálni, illetve elkezdjük Chinua Achebe A nép fia című regényét.

Egyelőre ennyi az iskoláról, legyetek jók és vigyázzatok Magatokra!

A gyerekek érkezése előtt...

Sokan érdeklődtek, hogy mi újság az iskolával, úgyhogy egy újabb vendégbejegyzés következik Gyuritól az első napokról (hetekről). Előre bocsátom, hogy ez a bejegyzés inkább tanároknak szól és lehet, hogy egy laikus szemével kicsit száraznak fog tűnni.

Képek a parti sétányról

Tőlünk egy-két percnyi sétára húzódik St. Joseph egyik legszebb része, a parti sétány, vagy ahogy itt hívják: the Bluff. 

Itt tartják a piacot, amiről korábban írtam, mindenféle kirakodóvásárt és egyéb programot. A part ezen része jó három méterrel lehet magasabban, mint a Michigan-tó szintje, így nagyon szép kilátást kínál. A sétány tövében, a tó partjától kb. 200 méterre húzódik a vasútvonal, ami Chicago-t Grand Rapids várossal köti össze. Vonatok ritkán járnak, legfeljebb napi 5-10 alkalommal, de a vonatfüttyöt nálunk is jól lehet hallani :-)

Air Zoo

Az a tervünk, hogy lehetőleg minden hétvégére szervezünk valamilyen programot, kirándulást, múzeumot. Múlt szombaton egy nagyon érdekes helyen jártunk. Innen nem messze, Portage-ben van egy repülőgép-múzeum, vagy inkább interaktív kiállítás, oda mentünk el, és nagyon jól szórakoztunk. (a honlapjuk címe: www.airzoo.com)

A bejáratnál a teremőr, egy idős bácsi fogadott minket, aki bemutatta a termeket, elmondta, mit, hol találunk, és mesélt a kiállított repülőkről. A hely úgy van kitalálva, hogy mindenki megtalálja a korosztályának megfelelő szórakozást. A gyerek számára van néhány forgó, meg óriáskerék, a nagyobbak kipróbálhatják a repülőgép-szimulátort, és van egy nagyon szép filmvetítés azokból a fotókból, amelyeket a nemzetközi űrállomásról készítettek.

A kiállítás a repülés kezdeteitől a harci repülőgépeken át az űrrepülésig, és a közeli jövőig kalauzolja a látogatókat.

A hely, ahol lakunk

Az olvasói kéréseknek eleget téve ebben a bejegyzésben rengeteg kép következik :-)

Amerikai foci

Múlt héten csütörtökön részt vettem életem első (de nem utolsó) amerikai foci mérkőzésén. Az őszi foci szezon már augusztus végén kezdetét vette. A stevensville-i középiskola csapata, a Lakeshore Lancers játszott a Marshall-ból érkezett iskolai csapattal.

Hogyan szerezzünk jogosítványt Michigan államban?

Ebben a posztban szeretném leírni a jogosítvány megszerzésének kalandos történetét, elsősorban azok kedvéért, akik a jövőben hasonló helyzetbe keverednek. 

Indianapolis - a város

Indianapolis Indiana állam székhelye, az USA tizenharmadik legnagyobb városa, több mint 800.000 lakos él itt. A várost 1821-ben alapították, amikor Indiana államnak új székhelyet kerestek.  A település az állam mértani középpontjában helyezkedik el, a White River folyó partján.

Mi a város északi részén laktunk, és a belváros szívébe, az Indiana Convention Centerbe jártunk be minden nap. Ez nagyjából félórás autóutat jelentett. A forgalom nagy, de legalább 2x2 sávos utakon folyik, ezért folyamatosan lehet haladni. A parkolóhelyekkel is szerencsénk volt, a folyópartnál fekvő park mellett napi 10$-t kellett fizetni a parkolásért. Innen gyalog mindent meg tudtunk közelíteni.

Indianapolis - GenCon

Szóval az úgy volt, hogy Gyuri már májusban közölte, hogy a GenCon-ra mindenképpen elmegyünk. Oké, de mi is ez pontosan?

A GenCon Észak-Amerika egyik legnagyobb, évente megrendezett játékos eseménye. Konferencia, vásár, versenyek és játékos találkozók színhelye. Egy négynapos hosszú hétvége a legkülönfélébb játékőrültek között :-) Játék alatt érteni kell szinten minden, modern, társas játékot: táblás társasjátékok, videojátékok, szerepjátékok, kártyajátékok, kézzel festett makettek és miniatűrök. Az esemény helyszíne egy indianapolis-i konferenciaközpont, és a környező hotelek konferenciatermei. Először kicsit aggódtam, hogy mit fogok én ott kezdeni, de végül egy percig sem unatkoztam.

A konferenciaközpont bejárata előtt állnak ezek a cuki szobrok

Piac

Saint Joseph-ben tavasztól őszig minden szombat délelőtt van piac, amit itt úgy hívnak: farmer’s market. Tőlünk gyalog öt perc, úgyhogy ma is leugrottunk friss tojásért, gyümölcsökért. Vicces volt, amikor Christie mondta, hogy időben kell menni, ha tojást is szeretnénk. Gondoltam, ötkor, hatkor? Nem, kilenckor pakolnak ki az árusok :-) 

Költözés

Gyuri posztja után kicsit visszaugranék az időben, és leírom, hogyan sikerült beköltöznünk a bérelt lakásba.

A tulajdonos egy jóindulatú 50-es pasas, Bruce, ügyvédként dolgozik Ohio államban. Minden évben néhány hetet itt töltenek a feleségével, legközelebb szeptemberben fognak jönni. Eredetileg egy évre szerette volna kiadni a lakást, de belement a 11 hónapba is. Itt általában nyáron költöznek sokat az emberek, ezért biztos lehet benne, hogy jövő júliusban újra ki tudja majd adni a helyet. Miután megbeszéltük a részleteket, megkötöttük a szerződést, kifizettük az első havi (időarányos) bérleti díjat és egy hónap kauciót. A bérleti díjat a továbbiakban úgy kell fizetni, hogy kiállítunk egy csekket az ő nevére, beletesszük egy borítékba, és feladjuk postán. Ezen a ponton előtört belőlem a jogász: mivel igazoljuk, hogy feladtuk a levelet? hogyan tudjuk meg, hogy ő átvette? mi van, ha elvész a postán a levél? mi van, ha a posta hibája miatt nem ér oda ötödikéig? Erre Bruce nézett rám furán: ha feladjuk a levelet, az oda fog érni. Ha késünk egy-két napot, az nem gond. Akkor majd ő felhív, és ha azt mondjuk, hogy feladtuk, akkor az úgy is van.  Oké… :-)

Vendégbejegyzés

Ma vendégünk, Gyuri írását olvashatjátok:

Sziasztok, Olvasók!

Elnézést, hogy Éva régen jelentkezett, ennek az oka, hogy múlt héten Indianapolisban voltunk 5 napot és eredetileg úgy terveztük, hogy a hotelben lesz ideje blogot írni, de végül inkább a várost járta és anyagot gyűjtött egy nagyobb bejegyzéshez.

Szóval az indianapolisi kirándulásunk apropója az USA legnagyobb társasjátékos eseménye volt (ki gondolta volna), aminek a neve GenCon. Ez egy négynapos rendezvény, de kiderült, hogy van egy 0. nap, ami konkrétan tanároknak, könyvtárosoknak és kiskereskedőknek szól. Amikor még otthon kitaláltam, hogy ide mindenféleképpen elmegyünk, akkor úgy gondoltam, hogy addigra meglesz a jogosítvány és a saját autónkkal tudunk menni. Viszont, ahogy eddig is láttátok, ember tervez…

Egy falusi kocsma

Szerdán délutánra nem volt programunk, gondoltuk, elmegyünk valahová vacsorázni. Christie ajánlott két-három helyet, ami gyalog is megközelíthető, így tettünk egy sétát. Megnéztünk Stevensville „központját”. Gyuri nagyon találóan úgy jellemezte, hogy olyan, mint Murony, csak nagyobb területen fekszik.

Ügyintézés, egyebek

Hétfőn délelőtt kicsit kipihentük magunkat, és kora délután bementünk az iskolába. Alaina körbevezetett minket az épületben, bemutatott a titkárnőnek, bevitt az osztályterembe. Minden létező anyagot átadott Gyurinak, amire szüksége lehet, megmutatta az elektronikus naplót, ilyenek. Aztán megjött Suze is, a mentor tanár, vele is átbeszélték, mit kell tanítani szeptembertől. Közben én utánaolvastam a jogosítvány megszerzésének, kinyomtattam néhány iratot. Este Gyuri visszament a panzióba, engem pedig áthívtak tévézni. Néhány tanárnő hétfőnként össze szokott jönni Alaina-nál, és megnézik a Nagy Ő című valóságshow aktuális adását. Nagyon jól éreztük magunkat, a tanárok itt is pont olyanok, mint otthon: ha többen összejönnek, előbb-utóbb az iskoláról lesz szó... Többet beszélgettünk, mint amennyit tévéztünk, az biztos. Suze nagyon aranyos volt, felajánlotta, hogy kölcsönad néhány bútort, amit nem használnak. Imád vásárolni, úgyhogy majd elvisz néhány üzletbe, amint beköltöztünk, és segít megvenni néhány dolgot.

Vasárnap

Vasárnap, vagyis ma végre sokáig alhattunk, csak fél 12-től volt programunk. Reggel kicsit összeszedtünk magunkat, elrendeztünk a dolgainkat, beszéltünk az otthoniakkal. Alaina felajánlotta, hogy moshatunk nála, ezért összeszedtem a mosnivalót is egy nagy szatyorba. Neki reggel volt egy kis dolga, egy lovasbemutatón bíráskodott. Nagyon szeret lovagolni, vagy saját lova is, amit most a szüleinél fog hagyni egy évre. 

A megbeszélt időpontban elmentünk megnézni a következő lakást.

Szombat

Miután pénteken hullafáradtan ágyba dőltünk, rendesen kialudtuk magunkat. Szombaton reggel a panzióban reggeliztünk. Néhány szó a reggeliről. Washingtonban, a Capital Hilton Hotelben a büféreggeli a következőkből állt: valamilyen gyümölcs (banán, alma, vagy felkockázott ananász, dinnye), zabkása, hozzá lekvárok, magvak, aszalt gyümölcs, croissant, vaj, rántotta, kávé és tea. Minden nap volt még valami extra: másfajta péksütemény, vagy gyümölcslé, csokis keksz, ilyesmi. Itt, a panzióban (Baymont Inn, Stevensville) instant zabkását adnak (vagyis száraz zabkása, amit forró vízzel fel kell önteni, és egy perc után kész is), van kenyér, bagel, vaj, sajtkrém, főtt tojás, joghurt, lekvárok, gyümölcslé és kávé. A bagel egy kerek, középen lyukas péksütemény, kb. olyan, mint egy zsemle, de sűrűbb a tésztája és édesebb. Van kitéve egy gofrisütő is, és az előre bekevert masszából mindenki megsütheti a saját gofriját, amihez van juharszirup is. Még nem kóstoltam, de azt hiszem, holnap ki fogom próbálni. Ami nincs, és kicsit hiányzik, valamilyen felvágott, vagy virsli (vagy kolbász). A szobánkban is van kávéfőző, és az előre bekészített kávépárnák felhasználásával szoktam reggelente kávét főzni.

Néhány szó az adminisztrációról

Megvan ugye a vízumunk, beleragasztva az útlevélbe, ami arra jogosít, hogy az érvényességi ideje alatt belépjünk az országba.

Az országban tartózkodás dokumentuma (kb. mint egy tartózkodási engedély) a DS-2019 nyomtatvány, amit az útlevelünkben tartunk. Ez az iskolaév végével jár le, és azt követően 30 napon belül kell elhagyjuk az országot. Ha valami miatt a tanév meghosszabbodik (pl. hószünet lesz, vagy ilyesmi), akkor a DS-2019 lejáratát is meg kell hosszabbítsuk, és így a tartózkodásunk ideje kitolódik.

Csütörtök és péntek

A szerdai zsúfolt nap után a csütörtök sem volt lazább. Reggeli után Gyuri végig előadásokon volt, vagy Alaina-val beszélt az iskoláról. Kiderült, hogy tanárok problémái mindenütt egyformák (na jó, ez nem volt nagy meglepetés).

Közben összeraktuk az esti országbemutató anyagát, elkészítettem hozzá a prezentációt. Délután én is beültem két előadásra, az egyik a szükséges adminisztrációról, a másik a hétköznapi élet dolgairól szólt.

Este, a búcsúvacsora után mindegyik ország megtartotta a kis bemutatkozását. Igazán nagyon jó hangulatban telt az este, az indiaiak és a mexikóiak műsora különösen jól sikerült, még táncoltunk is :-)

Szerda

A szerdai reggeli után külön program volt a tanárok és külön a hozzátartozók számára. Nekünk az IIE munkatársa, szintén korábbi cseretanár, és két, nemrég visszaérkezett amerikai tanár adott hasznos tanácsokat. Egyikük, Ryan, Budapesten tanított az elmúlt tanévben. Már Pesten is találkoztunk vele májusban, egy rendkívül segítőkész, kedves ember. Sokat beszélgettünk arról, milyennek találta a magyarokat, mik okoztak nehézséget számára, és nekünk mire kell figyelnünk majd itt. Akivel teljesen egy cipőben járok, az Brittany férje, Wilton. Ő is egy jó állást adott fel azért, hogy a feleségével együtt utazzon Budapestre. Szintén nem tudja még, hogy pontosan mihez fog kezdeni, hogyan fog boldogulni egy idegen országban, miközben a házastársa dolgozik, új embereket ismer meg, új élményeket szerez. Hát, csak rajtunk áll, hogy mit hozunk ki ebből a helyzetből… :-)

Kedd

Kedden reggel meglepődve vettük észre, hogy még mindig Washingtonban vagyunk, úgy tűnik, mégis ez a valóság… :-)

Utazás

Július 28. vasárnap. Délután a rekkenő nyári hőségben búcsúzkodás a pályaudvaron… hamarosan indul a Nagy Kaland! Persze nem volt könnyű a búcsú, mindenki meghatódott. Igazából csodálkozom, hogy egész sokáig bírtuk sírás nélkül… A vonatút nekem nagyon nehéz volt, azt hiszem, akkor fogtam fel igazán, hogy elmegyünk.